Most nem jonatánról vagy starkingról van szó. Az alma mater szó szerinti fordítása: tápláló anya. A latin szólás egykori iskolánkra vonatkozik, ahol belénk táplálták, plántálták a tudást. Volt persze akibe hiába táplálták, szűz maradt a tananyagtól.
Az én első alma materem az Attila és a József Attila utca sarkán álló gyönyörű szecessziós épület volt, melyet két neves építész, Herczegh Zsigmond és Baumgarten Sándor tervezett. Az előbbi műve a Vakok Intézete a Róbert Károly körúton, az utóbbié az ELTE jogi karának épülete az Egyetem téren.
Persze mindezt nem tudtam, amikor 1956-ban, e nevezetes évben elkezdtem itt az első osztályt. A magyaros szecessziós épület családunk három nemzedékének volt az alma matere. Anyai nagyanyám (1908-ban született Újpesten) 1914-ben kezdte itt az elemi iskolát, 1932-ben, ugyancsak Újpesten született anyám pedig 1938-ban kezdte telefirkálni az iskola padjait. A padok közepén, még az én időmben is volt egy luk, abban volt a tintatartó, Husz tanár úr literes tintásüvegből töltötte fel a tintatartókat. Mindezt azért, mert akkoriban még tollszárral és tollheggyel kezdtük tanulni a zsinórírást. Töltőtoll használata szigorúan tilos volt, ki tudja miért. Amikor végre használhattuk a töltőtollat, a golyóstoll volt betiltva. A poroszos magyar iskolarendszer mindig tudta, mi a rossz a diáknak.
Az első óra úgy kezdődött, hogy bejött a pedellus (ma gondnok) és szénnel befűtött a sarokban álló vaskályhába. Már amikor nem volt szénszünet, mert az élen járó magyar bányászok általában nem hozták a tervet. Mármint a kitermelési tervet. Lehet, hogy hamarosan lesz nálunk gázszünet is.
Az elemiként, majd általános iskolaként működő épületbe 1992-ben költözött be a Bródy Imre gimnázium. A névadó – minden újpesti tanulónak tudnia kell – a Tungsramban dolgozott és ő találta fel a kriptonégőt (hogy az pontosan mi, nem sokan tudjuk). Az épületen 2002-ban, százéves fennállásának tiszteletére gyönyörű vörös márványtáblát helyeztek el. Amiben csak annyi a poén, hogy hat év múlva az iskola megszűnt, azóta üresen áll és romlik az állapota. Pár hete két munkás kezdett szorgoskodni az épületen, ők mondták érdeklődésemre, hogy valaki építteti valaminek. Most itt tartunk.
A Ferenc Jóska idején emelt épület hiába üres, belengi még a tudás szelleme, ezrek emlékezetében él a tanórák és a tanerők hangulata. Számtalan újpesti alma matere a neves iskola, s amíg ők élnek, az is marad.
Majláth Mikes László