Sándor aznap korán kelt, megmosdott, magára kapta szép, magyaros ruháját, megreggelizett és – csinált egy forradalmat. Természetesen nem egyedül, hanem a márciusi ifjakkal, akik a Pilvax kávéházban gyülekeztek. A kávéház tulajdonosa Pilvax Károly volt, így került be a magyar történelembe.
Most már tudhatjuk, hogy Sándor, az Petőfi és ez az esős nap 1848. március 15. De nem tudjuk, hogy kik is voltak a márciusi ifjak? Elsőként a 25 éves Petőfi Sándor, már országszerte ismert költő és lapszerkesztő, valamint a 23 éves Jókai Mór, eredetileg Jókay Móric, aki a forradalom hevében elhagyta a szóvégi, nemesi ipszilont. Rajtuk kívül kik voltak még a márciusi ifjak legjelesebbjei?
A 22 éves Bulyovszky Gyula, ügyvéd, újságíró, aki a szabadságharc bukása után már csak az irodalomnak élt. Ő volt a híres 12 pont egyik megszerkesztője. A 26 éves Irinyi József újságíró, politikus, műfordító. A 12 pont megírásának főszereplője. Később a Tamás bátya kunyhója első magyar fordítója. Irinyi foglalta le Landerer és Heckenast nyomdagépét, melyen kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Petőfi otthon felejtette a kéziratot, így fejből diktálta le a „Talpra, magyar”-t. Ennek a nyomdagép lefoglalásnak szimbolikus utódja volt, amikor 1989. március idusán, a korán elhunyt Csengey Dénes költő a nép nevében lefoglalta a Magyar Televíziót és Cserhalmi György előadta az akkor aktuális 12 pontot.
Egy kis érdekesség: Petőfi úgy kezdte a Nemzeti dalt, hogy „Rajta magyar”, de egy márciusi ifjú, Szikra Ferenc figyelmeztette őt, hogy először talpra kell állítani a magyart s csak utána lehet harcba hívni. Így született meg a „Talpra magyar”. De maradjunk Irinyinél, akit politikai tevékenységéért Haynau halálra ítélt, de később kegyelemben részesült. Márciusi ifjú volt a 27 éves Degré Alajos, a szabadságharc alatt honvéd századosi rendfokozatot ért el, a bukás után élete végéig a politikában jeleskedett. Petőfin kívül a legtragikusabb sorsú Vasvári Pál volt, ő is részt vett a 12 pont megszövegezésében, majd honvéd őrnagyként harcolt Erdélyben a román felkelők ellen. 1849 júniusában esett el. Haláláról két verzió létezik. Az első szerint a románok lelőtték, a másik leírás szerint Vasvárinak baltával verték szét a fejét és lándzsával szíven szúrták. A kortársak leírása alapján, ismerve a román felkelők brutalitását, az utóbbi változat valószínűsíthető.
1848. március 15-én szinte egész nap esett az eső. Még a nyomdagép lefoglalása előtt összetoborozták a jurátusokat (joghallgatókat), valamint az orvosi egyetem diákjait A többezer fős tömeg a Nemzeti Múzeumhoz vonult. Sokuknak nem volt esernyője a zuhogó esőben és hazamentek, mire az egyik márciusi ifjú felkiáltott: ha megijedünk egy kis esőtől, hogy fogunk helytállni a forradalom vérzivatarában. Istennek hála, nem volt vérzivatar, a pesti forradalom békés és vértelen volt.
Aznap Petőfi négyszer szavalta el a Nemzeti dalt, csak éppen a Nemzeti Múzeum lépcsőjén nem. De ez a legenda annyira beleégett a nemzet tudatába, hogy semmi sem veti ki onnan. A nép később átvonult Budára a Helytartótanácshoz, ahol Nyáry Pál, Pest vármegyei alispán, Rottenbiller Lipót, Pest alpolgármestere és Klauzál Gábor, csongrádi követ, azaz képviselő (ma mind utcanév) előadták követeléseiket, a 12 pontot. A Helytartótanács urai megrémültek, azonnal eltörölték a cenzúrát és kiengedték börtönéből Táncsics Mihályt.
Este a Nemzeti Színházban a Bánk bánt tűzték műsorra és Egressy Gábor, a jeles színész, Petőfi barátja elszavalta a Nemzeti dalt. A legnagyszerűbb eseménye volt ennek a napnak a 12 pont kinyomtatása, a szabad magyar sajtó születésnapja. Az első pont ez volt: kívánjuk a sajtó szabadságát. Ők már akkor tudták, hogy szabad sajtó nélkül nincs szabad nemzet.
Majláth Mikes László