Egyén és/vagy közösség. Látszólag ellentmondás, ám van mód és hely, mely feloldja ezt a két egymással szembenálló gyakran dolgot. Az újpesti közösségi kertek tökéletes példái ennek a feloldásnak.
Egyfelől természetesen mindenki maga műveli, gondozza ezekben a közösségekben a saját magaságyását, ám ott van mellette a másik, a harmadik ágyás is, és az emberek ezekben a közösségekben segítenek egymásnak, igazi közösségeket alkotva!
Muszáj erről is beszélni, mikor a közösségi kert-hálózatokról szólunk!
Még akkor is, ha ezeknek a mini „kiskerteknek” az elsődleges előnye, haszna, és célja talán nem is a közösség építése volt. Hiszen valóban az a cél, hogy azok a szerencsés – és gondos! – újpestiek, akik sikeresen pályáztak e magaságyások valamelyikére, megtermelhessék a maguk számára a konyhai zöldségeket – paradicsomot, paprikát, káposztát, padlizsánt, stb. –, vagy lakásaik díszeként különböző virágokat. Kinek-kinek tetszése, igénye szerint.
És az sem véletlen, hogy ehhez az önkormányzat – túl ezek megépítésén – szakmai és technikai segítséget is nyújt, arról már nem is beszélve, hogy kifejezetten szép, kulturális környezetet teremtett mindehhez. Szépek és biztonságosan ezek a közösségi kertek. Igen, biztonságosak, mert zártak. Így attól sem kell félni, hogy netán más „takarítja be” a befektetett munka gyümölcseit!
Mint e közösségi kert-programot kezdeményező – és megvalósulásukért kitartóan dolgozó – Trippon Norbert alpolgármestertől megtudtuk, eddig – három lépésben: 2021-ben, ’22-ben és idén – három különböző helyen (Ugró Gyula sor, Viola utca és idén, a Bercsényi utcában) – összesen 80 magaságyás került átadásra, több, mint 2000 m2-en. (A legnagyobb a tavalyi, a Viola utcában kialakított kert, a maga 1124 m2-ével és 40 magaságyásával.)
Jó, hasznos, és nagyon sikeres volt ez a kezdeményezés! „Azt hiszem, mikor elindítottuk programunkat, nem is gondoltuk, hogy ilyen sikeres lesz, hogy ennyien szeretnének belevágni a városi kertészkedésbe. És itt nem állunk meg! Folytatjuk, mert ez a jövő. Újpest a mi otthonunk, a mi városunk. Rajtunk múlik, hogy milyen lesz!” – tette még hozzá Trippon Norbert alpolgármester úr.
Várjuk a folytatást, mivel ezek a kis zöld foltok olyan területeken születtek meg, melyek addig fölösleges és kihasználatlan beton-placcok voltak. Mert valóban ez az egyik útja a város zöldítésének, a természet „becsempészésének” a városi életbe. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel finomabb – és egészségesebb! – a „hazai”, saját termesztésű zöldség, vagy mennyivel szebben virágzik a saját kertünk virága!
És a „közösség”? Szépen, példamutatóan fejlődik az is. Naponta nyerhet – nyer! – bizonyosságot, hogy az irigykedés helyett mennyivel hasznosabb, termékenyebb az egymás segítése akár „csak” tanáccsal, akár konkrét munkával.
Lehet, hogy kicsit át kell írni egy régi népi „bölcseletet”? Az újabb – egyelőre még – így hangozhat: „A szomszéd kertje ágyása mindig zöldebb…” De ha a gazdák összedolgoznak, már nem „zöldebb”, csak zöld…
Esti János