Hétfőn érkezett a szomorú hír, hogy elhunyt Grétsy László nyelvész, tanár, televíziós személyiség, a magyar nyelvművelés kiemelkedő és kétségkívül leghíresebb alakja. Egy korábbi interjúból kiderül, a 91 évesen távozott legendás nyelvészprofesszor elkötelezett Újpest-drukker volt.
Grétsy tanár úr, akit az egész ország jól ismert a Vágó Istvánnal közösen vezetett, 1987-ben debütált Álljunk meg egy szóra! című nyelvművelő műsorból, a Labdarúgás havilapnak adott interjút ugyanabban az évben. Az interjúban Grétsy elmeséli, hogy diákkorában sokat futballozott és később nyelvészként is gyakran beállt játszani egy-egy házi mérkőzésre. „Balszélsőként ügyködtem váltakozó sikerrel” − értékeli saját teljesítményét. „Valamikor atletizáltam, rövid- és középtávfutásban a KISOK [Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja] bajnokságban is elindultam. Gyorsaságomat a futballpályán is hasznosítottam, bár jó néhányszor elhagytam a labdát is…”
fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
Amikor szóba kerül, melyik csapatnak szurkol, a tanár úr egyértelmű választ ad. „Gyanítom, ön sem látja rózsaszínben a világot…”, mire Grétsy: „Úgy van! Ugyanis lilában látom! Még pontosabban: lila-fehérben… Régóta elkötelezett híve vagyok a Megyeri úti gárdának.” „Mint a legtöbb szurkoló, magam is előbb választottam kedvencet, majd csapatot magamnak.” − meséli − „Az első nagy lila-fehér kedvencem Szusza Feri volt, később Bene Ferit csodáltam. Az újpestiek egykori középcsatára számomra: a LABDARÚGÓ csupa nagybetűvel. Szíve, lelkesedése, sportszerűsége, játéktudása emelte azzá. Nagy kár, hogy napjainkban [1987-ben] nem találni hozzá hasonló játékosokat a magyar pályákon.”
Az interjúból kiderül, a legendás nyelvész a futball mellett a sakkért is rajongott, fiatalabb korában az EMTK I. osztályú sakkcsapatában versenyzett, és évtizedeken át eltántoríthatatlan olvasója és gyűjtője volt a Sakkélet folyóiratnak.
RD