Budapest Főváros Levéltára munkatársai megmentik, összegyűjtik és megőrzik a következő nemzedékek számára a budapesti családok és magánszemélyek életére, mindennapjaira vonatkozó iratokat, dokumentumokat (levelek, naplók, fényképek, hivatalos iratok, feljegyzések, emlékiratok, visszaemlékezések, részleges vagy teljes irathagyatékok stb.). Egyúttal szeretnénk megmenteni, összegyűjteni és megőrizni a fővárosi egyesületek, alapítványok, körök és klubok, valamint iparosok, családi cégek, fővárosi vállalatok iratait, dokumentumait is (alapiratok, elnökségi, testületi és tagsággal kapcsolatos iratok, jelentések és összefoglalók, projekt- és pályázati anyagok, levelezés, nyomtatványok, visszaemlékezések, audio-, videó- és fényképfelvételek, elektronikus iratok stb.).
A magánszemélyek dokumentumaival dr. Lukács Anikó (lukacsa@bparchiv.hu) főlevéltáros-referenst, a fővárosi egyesületek, alapítványok, vállalatok irataival, dokumentumaival Györgyi Csaba főlevéltáros-referenst (gyorgyics@bparchiv.hu) lehet keresni.
De miről is szól valójában az ő munkájuk? Mit tesznek, miért fontos, és hiánypótló mindez? Györgyi Csaba részletesebben is mesélt erről:
-Miért fontos a főváros levéltárának a magánszemélyek és családok iratainak megőrzése?
-Budapest Főváros Levéltára közgyűjtemény, más szóval egy olyan emlékezetintézmény, amelynek fő feladatai közé tartozik a történelmi jelenségek, folyamatok és személyek különféle szintjeire, így a magánélet, családok és egyének életére vonatkozó iratemlékeknek a gyűjtése és szakszerű megőrzése is. Ha a Levéltár be akarja tölteni a küldetését, és hű akar maradni a céljaihoz, komplex iratgyűjtési, őrzési, rendezési, illetve kutató- és ügyfélszolgálati feladatokat kell, hogy ellásson.
-Hogyan segíthetünk a saját családunk vagy cégünk történetének megőrzésében?
-A levéltárosok, akik egyúttal történészek is, más szemmel néznek a különféle családi, egyesületi vagy éppen iparossághoz kötődő iratokra, mint azok, akiknek a körében ezek az iratok keletkeztek. Amit családi körben esetleg nem tartanak értékesnek és megőrzendőnek (pl. régi, megsárgult családi levelek, fotók, naplók stb.), arra adott esetben egy közgyűjteményi szakember maradandó értékűként tekinthet. Éppen ezért a Levéltár munkatársai számára nagy segítséget jelent, ha a fővárosi polgárok, régi irataik értékelése során, bizalommal fordulnak hozzájuk. Így lehetővé válik az, hogy a főváros összetett és gazdag iratmúltja nem semmisül meg például egy lomtalanítás vagy hagyaték felszámolása során.
-Milyen emlékekre vagy iratokra lehet a legnagyobb szükség a budapesti levéltár számára?
-A teljesség igénye nélkül a családi és magániratok esetében kiemelkedő értékkel a levelek, naplók, fényképek, hivatalos iratok, feljegyzések, emlékiratok, visszaemlékezések bírnak. A civil szervezetek iratai közül az alapítással és megszüntetéssel kapcsolatos iratok, elnökségi, testületi és tagsági iratok, jelentések és összefoglalók, projekt- és pályázati anyagok, levelezés, nyomtatványok, visszaemlékezések, audio-, videó- és fényképfelvételek, valamint az elektronikus iratok rendelkeznek maradandó értékkel, míg a magánszemélyek őrizetében található gazdasági iratok esetében az egyéni iparosok, ipartestületek, családi cégek, sőt kisebb-nagyobb fővárosi vállalatok működéssel kapcsolatos iratai tarthatnak számot a levéltárosok figyelmére és érdeklődésére. A múlt emlékezete, illetve a történelmi-társadalmi folyamatok, változások vizsgálata feltételezi és igényli, hogy ez a kutatás független, ugyanakkor széles látószögű legyen. Mindehhez nemcsak a közigazgatásban vagy a családok körében keletkezett irategyüttesek teremtik meg a szükséges alapot, hanem a vállalatok, alapítványok és egyesületek működését bemutató iratok is, hiszen ezek is a történelem szerves képezték, sőt, képezik mind a mai napig.
-Hogyan zajlik egy irat felajánlása a levéltárnak? Mi a legjobb módja a dokumentumok eljuttatásának?
-A BFL munkatársainak felhívására válaszolva a fővárosi lakosság e-mailben vagy telefonon, esetleg személyesen is jelezheti, hogy őriz olyan iratokat, sőt, nagyobb iratrészeket is, amelyek nagyjából megfelelnek a felhívásban közzétett kritériumoknak. Természetesen akkor is érdemes írni vagy telefonálni, ha az átadó bizonytalan abban, hogy levéltári szempontból értékesek-e a birtokában lévő dokumentumok. A levéltárosok ezekre a megkeresésekre a lehető leghamarabb válaszolnak, és ha szükséges, tehát ha valamilyen oknál fogva az átadó nem tudja behozni a Levéltárba a szóban forgó iratokat (pl. olyan nagy a terjedelmük), akkor a levéltárosok akár személyesen, a helyszínre kiszállva is felmérik azokat.
-Van-e valamilyen különleges történet vagy példaként említésre méltó irat, amely már bekerült a levéltárba?
-Valószínűsíthető, hogy egy levéltáros számára mást jelent a „különleges” kifejezés, mint egy más területen dolgozó fővárosi polgár számára. Nehéz lenne a több mint száz iratátvétel közül akár csak egyet is kiemelni, de ha mégis választani kell, akkor az egyik legtanulságosabb eset 2016-ban, még a CivilArchiv projekt kezdeti időszakában, vagyis a „hőskorban” történt. Ennek során éppen az utolsó pillanatban kapott értesítést a Levéltár magániratokat gyűjtő csapata egy olyan, nagy terjedelmű irathagyatékról a Váralján, az I. kerületben, amelyet egy lakás kiürítése során nagy zsákokban – kidobandó szemétként – már el is helyeztek egy társasház ötödik emeleti, nehezen hozzáférhető padlásterében. A BFL csapata azon nyomban nekivágott egy furgonnal, és csatárláncba állva mentette a menthetőt: több tucatnyi műanyag zsákban egy budai polgári család másfél évszázadot felölelő történetének maradandó értékű emlékeit: leveleket, fotókat, hivatalos iratokat és feljegyzéseket. Mind a mai napig ez az egyik legátfogóbb, így legértékesebb fővárosi magánirat emlékegyüttes Budapest Főváros Levéltára őrizetében.
-Milyen visszajelzések érkeztek eddig a fővárosiak részéről a felhívás kapcsán?
-Az a tapasztalatunk, hogy a legtöbb budapesti lakos először meglepődik, hogy ilyesmivel is foglalkozik egy közintézmény, majd érdeklődni kezd a BFL-ben folyó munka, illetve az iratanyag kutatásának lehetőségeiről. A felhívással kapcsolatos visszajelzések tehát szinte kivétel nélkül pozitívak, és nyitottságról, segítőkészségről tesznek tanúbizonyságot.
-Mi a célja annak, hogy a levéltár nemcsak hivatalos iratokat, hanem személyes emlékeket is megőriz?
-A történettudomány egy folyamatosan fejlődő, komplex tudományág. Napjainkban megfigyelhető az a tendencia, hogy a történeti kutatások terén egyre nagyobb szerepet kap az úgynevezett személyes történelem, más néven mikrotörténelem vagy megélt történelem. Bár egy olyan irányzatról van szó, amelyben a források sok esetben meglehetősen szubjektívnak, bizonytalannak tekinthetőek, mégis pótolhatatlan szempontokkal gazdagítják, kolorizálják és árnyalják a múlt feltárását. Mivel ennek forrásait többek között, sőt, leginkább a közlevéltárak őrzik, indokolt a személyes iratemlékek gyűjtése és megőrzése.
-Van lehetőség arra, hogy bárki személyesen is segítse a levéltár munkáját, például önkéntesként?
-Igen, a Fővárosi Levéltár, ha nem is egy szervezett program keretében, hanem eseti megkeresések alapján, de fogadhat önkénteseket. Akit érdekel ez a lehetőség, a Levéltár központi e-mail-címén érdeklődhet: bfl@bparchiv.hu.
-Hogyan befolyásolja a levéltár digitalizálása a jövőben a családi és vállalati dokumentumok megőrzését?
-A közgyűjtemények iratdigitalizálási projektjei természetesen ösztönzőleg hatnak a gyűjtőterületi munkára is. Nincs ez másként a BFL-ben sem. Ezek a digitalizálások egy meghatározott terv szerint haladnak, és azáltal, hogy megkönnyítik az iratanyag egészében történő kutatómunkát, ugyanakkor növelik a Levéltár társadalmi szerepvállalásának közismertségét is. Ennek egyenes következménye lehet többek között, hogy egyre több és több magán-, egyesületi és egyéb irat kerül be intézményünkbe egyéni felajánlások keretében is.
-Milyen érzés, amikor egy-egy ritka vagy különleges dokumentum bekerül a levéltár gyűjteményébe?
-Pestiesen szólva egy levéltáros, „akit a mozdony füstje megcsapott”, már nemcsak elvégzendő munkaként, hanem szolgálatként, sőt mi több, hivatásként tekint arra, amit nap mint nap csinál. Bár már több mint tizenöt esztendeje vagyok, pontosabban egy hosszabb kihagyást követően vagyok újra a pályán, bizony még mostanában is fel tud lelkesíteni egy-egy beérkező, új iratanyag, és ilyenkor oda is csődítem a kollégákat, hogy lássanak csodát ők is!
-Miért fontos, hogy ne dobjuk ki az iratokat, hanem inkább a levéltárba juttassuk el őket?
-Szeretném hangsúlyozni mindannyiunk személyes felelősségét, vagyis annak a néha kicsinek tűnő odafigyelésnek a fontosságát, amely adott esetben lehetővé teszi, hogy megőrizzük a közös múlt egy-egy pótolhatatlan darabkáját. Még az aránylag nagy példányszámban, sokszorosítással készült iratok száma is lecsökkenhet akár egy darabra is, ahogy telik az idő, hát akkor mennyire igaz ez az állítás a ritka, akár csak egy példányban készült irat, például egy kézzel írott napló, levél, vagy egy családi fotó esetében. Budapest Főváros Levéltára megfelelő őrzési körülményeket, az iratok rendezését és kutathatóvá tételét vállalva tartósan magas minőségben biztosítja, hogy ezek az iratok a közösségi emlékezetkincs részeként fennmaradhassanak.
-Hogyan biztosítja a levéltár, hogy a felajánlott dokumentumokat bizalmasan és biztonságosan kezelik?
-Manapság – érthető okokból – sok szó esik a személyiségi jogokról. Ennek részét képezik a személyes iratainkban fellelhető bizalmas vagy érzékeny adatok is, amelyek biztonságos kezelésére és közreadására a BFL, a többi közgyűjteményhez hasonlóan, nagyon nagy gondot fordít. Törvények, jogszabályok és saját, belső utasítások is szabályozzák azt, mégpedig részletekbe menően, hogy ki, mikor, milyen formában végezhet kutatásokat egy adott iratban, iratrészben. Amikor valaki iratokat bíz a Levéltárra, benne van a szóban: egyúttal bizalmat is ad nekünk, amelyet semmilyen körülmények nem szeretnénk elveszíteni. Egyébként még arra is van lehetőség, hogy egy iratátadó a hivatalos kereteknél szigorúbb feltételeket szabjon meg az általa átadott iratok kiadhatóságára, vagyis kutathatóságára vonatkozóan.