Újpest egyik legikonikusabb épülete, a Városháza idén ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. A jeles alkalomból a Városháza dísztermében emléktáblát avattak, tisztelegve azok előtt, akik részt vettek Újpest községházának építésében.
125 éves a Városházánk, e jeles évforduló alkalmából, az Újpesti Városnapok keretében „Községháza épült – Városháza született” címmel emlékülést és emléktábla-avatást tartottak a Városháza dísztermében. Az emléktáblát dr. Trippon Norbert polgármester és Bedő Kata alpolgármester közösen avatták fel és az önkormányzat koszorúját is elhelyezték. A város múltjának e kiemelkedő építkezésében résztvevők előtt tisztelgő emléktáblát Tóth Dávid szobrászművész készítette.
Az ünnepségen részt vett Varju László országgyűlési képviselő, Czigler László alpolgármester, Hajdú László nyugalmazott polgármester, volt országgyűlési képviselő, és Újpest Önkormányzatának több képviselője is.
Az emléktábla avatását követően Rojkó Annamária, az Újpesti Helytörténeti Értesítő szerkesztője tartott előadást: „Az újpesti községháza építésének titkai” címmel. Rojkó Annamária előadásában felidézte a régi községháza történetét, és érdekes történetekkel gazdagította a résztvevők ismereteit. Az első községháza még 1845-ben, a helyiek adományaiból épült fel, ám a település rohamos fejlődésével az 1890-es évekre szükségessé vált egy új, nagyobb épület felépítése. Az István úton létesített Városházát Hegedűs Ármin és Böhm Henrik építészek „Évszázados múlt után” című pályaműve alapján építették fel. A kivitelezés 1899-ben kezdődött, és alig több mint egy év alatt, 1900. augusztus 21-én készült el a ma is álló épület, amelyet októberben vehetett birtokba a város. Szó volt arról is, hogy a homlokzaton eredetileg „Községház”, és nem „Községháza” felirat szerepelt, amelyet később javítottak, ezt Újpest rendezett tanácsú város megalakulását követően a „Városháza” felirat váltotta fel. Az előadásban az épület tetőzete is szóba került: eredetileg vörös zsolnai cserepekkel fedték a Városházát, amelyet ma világosabb színű zöld zsolnai cserepek díszítenek.
Ezt követően Millisits Máté művészettörténész, a Budapesti Városvédő Egyesület Várostörténeti Csoportjának vezetője tartott előadást. „Hegedűs Ármin és Böhm Henrik építészpáros helye és jelentősége a XX. század első felének magyar építészetében” – címmel.
A művészettörténész szerint a két építész munkája szinte elválaszthatatlan, hiszen életük során az alkotásaik, építményeik túlnyomó többségét közösen alkották meg. Az építészpáros a magyar szecesszió stílusában dolgozott, és több más jelentős alkotásuk is bemutatásra került.
A művészettörténész az előadásában kiemelte, hogy az épület egyfajta erődemonstrációként is szolgált, hiszen az első világháború előtt – a korszellemnek megfelelően – minden település tekintélyes, monumentális városházát kívánt emelni, hogy az épület révén is kifejezze közössége erejét és ambícióit.
Az „Újpest főtere, a Szent István tér” című előadást Iványi János építőmérnök, helytörténész az Újpesti Helytörténeti Alapítvány elnöke tartotta meg. Iványi János előadását azzal kezdte, hogy a történelmi városok főterei általában három fő funkciót töltenek be: a közigazgatási, a hitéleti és a kereskedelmi funkciót.
Bár az 1840-ben alapított „Új-Megyer” község nem rendelkezik több évszázados múlttal, az előadásában bemutatta, hogy itt is kialakult a három alapvető funkció. A résztvevők hallhattak még a főteret határoló északi és déli térfalak különlegességéről, a főtér közösségi szerepéről, valamint arról, hogy az újpesti főtér számos festőművészt ihletett meg.
„185 éve alakult Új-Megyer község” címmel tartott előadást Szöllősy Marianne helytörténész, gyűjteményvezető, az Újpesti Városvédő Egyesület elnöke. Az előadás során a résztvevők Újpest korai történetével és alapításának körülményeivel ismerkedhettek meg. 1820 körül a mai területen mindössze három épület állt, köztük a híres Megyeri Csárda, a vidék pedig főként mezőgazdasági terület volt, szőlőparcellákkal és vincellérházakkal.
A község alapítója Gróf Károlyi István volt. Városias jellegű települést álmodva egységnyi területeket örökhaszonbérletbe adott betelepülő iparosoknak és vállalkozóknak. Újpest első polgára Mildenberger Márton lett, aki földet bérelt és felépítette sörfőzdéjét 1831-ben, amely egyúttal Újpest első épülete lett.
A település nyitott volt mindenki előtt, származásra és vallásra való tekintet nélkül, ami más kedvezmények mellett elősegítette a község későbbi várossá válását. A parcellákat egységnyi területként jelölték ki, és a közgyűlésen minden háztulajdonnal rendelkező polgár szavazati joggal bírt, így a korai közösségi vezetés első elemei is kialakultak.
Az ünnepi eseményen közreműködött Dr. Bábel Klára hárfaművész, valamint Szalóki Zoltán trombitaművész.
