Újpest születésnapja alkalmából rangos elismeréseket adtak át a Városháza dísztermében augusztus 29-én. Újpest Önkormányzata Újpestért Díjjal ismerte el dr. Szerényi Mária Lujza pedagógus tevékenységét, aki közel hat évtizede városunk egyik kiemelkedő tanáregyénisége, az Újpesti Városvédő Egyesület alapító tagja.
A díjátadó ünnepségen dr. Trippon Norbert, Újpest polgármestere így fogalmazott: azok, akik elismerést vesznek át nyomot hagytak az újpestiek lelkében, munkájukkal, életpályájukkal inspirálják az újpestiek közösségét, zsinórmértékül szolgálnak, és beleírták nevüket Újpest képzeletbeli történelemkönyvébe.
Az Újpestért Díjjal kitüntetett Dr. Szerényi Mária Lujzával a Szűcs Sándor Általános Iskolában találkoztunk és beszélgettünk. A helyszínválasztás nem volt véletlen, hiszen több mint 25 évig tanított ott. Kérdésünkre válaszolva elmesélte, hogy a pályaválasztását a családi minta határozta meg, hiszen már a dédnagyapja is pedagógus volt. A nagypapája és az édesanyja is Újpesten tanított, és a testvérei is gyerekekkel foglalkoznak. Már kisgyermekként erre a pályára készült, holott nem is tudta mit jelent az.
„Én már hatévesen tanítani akartam, halvány fogalmam nem volt arról, hogy mit jelent. Egyszer az édesanyám bevitt egy órájára, és borzalmasan csalódott voltam utána, hogy ez semmi más, mint az, hogy valaki beszél, mert én valahogy a tanítást úgy képzeltem, mint a karmesternek a tevékenységét, hogy vezényel, és nekem nagyon nagy csalódás volt, az az első tanítás, amit élőben láttam, de aztán átalakult a véleményem.”
A tanítás nem munka lett számára, hanem hivatás, sőt életforma. Eredetileg magyar-latin szakon végzett, később orosz nyelvből is tanári diplomát szerzett. A ’90-es évektől már német nyelvet is tanított, de a szíve csücske a magyar irodalom maradt. Nem hagyományos módszerekkel tanított, inkább játékosan.
„Minden évben tanítottam a Toldit, ha legalább 25-ször nem tanítottam végig, egyszer sem. Olyat játszottunk, hogy felírtuk a táblára nagy betűkkel, hogy osztály és Marika néni, és mondta az osztály a verssort, ha tudtam folytatni, én kaptam a pontot, ha nem tudtam folytatni, akkor az osztály. Iszonyúan szerették.”
És még ma is emlékeznek Marika néni óráira. Nem tud úgy végigmenni Újpest utcáin, hogy valaki, egy régi diákja ne köszönne rá. Sokan a színjátszókörből ismerik, merthogy azt is vezetett. A csoportjában mindenki kapott lehetőséget arra, hogy megmutassa a tehetségét, minden kis színjátszónak a képességének megfelelő szerepet keresett.
Számtalan előadásuk volt, és nagyon sok szép eredményt értek el, bronz, ezüst és arany okleveleket nyertek. Ám nem ez volt az igazi cél – árulta el.
„Én azt a célt szerettem volna elérni a színjátszással, hogy a gyerekek merjenek beszélni, merjenek hangosan beszélni, merjenek kiállni mások elé, mert ez nagyon fontos.” – mondta.
Dr. Szerényi Mária Lujza elmondta, hogy hitvallását leginkább egy Németh László idézet fejezi ki: “Az, hogy az iskola – és benne a tanár – milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni. A tanár nem is tudja – fogalma sincs -, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal.” Marika néni úgy fogalmazott: olyan nincs, hogy a tanításnak már másnap eredménye van. Az, hogy milyen hatást gyakorol egy pedagógus egy-egy gyerekekre, valóban csak évekkel később derül ki.
„Én év végén a nyolcadikosoknak mindig lediktáltam azokat a világirodalmi és magyar irodalmi nagy műveket, amikről azt mondtam, hogy ezeket érdemes elolvasni. Ez olyan 30-40 könyv lehetett. Egyszer találkoztam egy kislánnyal, akkor már felnőtt volt, jogászként dolgozott, és ő azt mondta nekem, hogy végigolvasta az egészet, sorban az összeset, ahogy én lediktáltam. Én azt mondom, hogy ha egy ilyen volt, akkor már érdemes volt.”
Az irodalom persze nem csak a tanítás során volt és van jelen dr. Szerényi Mária Lujza életében. A Városvédő Egyesület alapító tagjaként azt keresi, kutatja, hogy Újpest hogyan bukkan fel irodalmi alkotásokban, és – ahogy fogalmazott – hihetetlenül érdekes dolgokat fedezett már fel, ilyen többek között az, hogy Ady Endre nagyon sokat foglalkozott a városunk életében meghatározó szerepet betöltő Károlyi családdal. Ezekhez a felfedezésekhez persze sokat kell olvasni, de emellett azért másra is jut ideje. Ahogyan egész életében, úgy most is, már nyugdíjasként, rendkívül elfoglalt.
„Én mindig csodálkozom, amikor valaki azt mondja, hogy nem tud mit csinálni, nekem inkább az a gondom, hogy mikor csinálom meg azt, ami még hátravan. Előadásokat szoktam tartani a városvédők klubjában, cikkeket írok. Emellett szeretek kézimunkázni. Igaz, ma már lassabban mozgok, de régen nagyon szerettem utazni, és minden újpesti futóversenyen részt vettem, egy egész sor póló emlékeztet erre. Ma már inkább a kertemben mozgok, azt szépítgetem.” – mondta Marika néni, aki bevallotta, hogy nem tudná máshol elképzelni az életét, csak Újpesten. A rangos elismerésről pedig meghatottan így fogalmazott:
„Én voltaképpen semmi különöset nem csináltam, hanem a nagyapám, az édesanyám, a húgom meg én, mi négyen vagyunk, akik Újpesten tevékenykedtünk és én ezt egy ilyen közös díjnak tekintem.” – zárta gondolatait az Újpestért Díjjal kitüntetett dr. Szerényi Mária Lujza.
