A szeptemberi jeles napok közül kiemelkedik Szent Mihály napja, melyhez számos népszokás, időjárási megfigyelés kapcsolódik.
„Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.” – ezt tartja a népi hagyomány, ami általában meg is állja a helyét, ugyanis míg április 24-én enyhülni kezd az idő, addig szeptember 29-én bizony véget ér a rövidnadrágos időszak. Persze előfordul, hogy Szent Mihály napja után is kellemes az idő, amit őseink néhány megfigyelésből gyorsan meg tudtak mondani. Az egyik ilyen az volt, hogy ha “Szent Mihály napján még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske.” – ami azt jelenti, ha a fecskék még nem mentek el, hosszan kitartó jó időre lehet számítani. Hasonló megfigyelés volt az is, miszerint „Szent Mihálykor a keleti szél, igen komoly telet ígér.” És sok helyen úgy tartották, hogy Szent Mihály fehér lovon jön, azaz behozza a deret. A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak a következő időszak időjárására. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, úgy gondolták, hogy hosszú, erős tél lesz.
Szeptember 29-ét az állattartók és a gazdálkodók is fontos napként tartották számon. Ekkor hajtották be a Szent György-napkor legelőre hajtott jószágokat, sok helyen pásztortüzeket gyújtottak, melyeknek fénye és füstje segített abban, hogy a nyájakat terelő pásztorok biztonságban hazataláljanak.
Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének ideje is volt. A Hortobágy környéki juhászokat Mihály-naptól Mihály-napig fogadták fel, így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, és mulatságokat, bálokat rendeztek. De ez volt a cselédfogadás ideje. A Szent Mihály-napi cselédfogadásról szól az alábbi csallóközi énekszöveg:
„Mikor a szógát fogadják, öcsémuramnak szólítják, de amikor már megkapták, csak főtt krumplival táplálják.”
Szent Mihály napja a déli, korán szüretelhető szőlőtermő vidékeken az első borszűrés napja volt – míg másutt a szüret kezdetét jelentette.
Forrás: Fortepan/Buzás Balázs
És Szent Mihály-nap után kezdték el a kukoricát törni, és e nappal megkezdődött az ún. kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, amely Katalin napjáig tartott.
Az asszonyok számára dologtiltó nap volt. Úgy tartották, hogy aki Szent Mihálykor mos, annak kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.
BK