December 4-én Szent Borbála napja van, amihez jó néhány különleges hiedelem és szokás kapcsolódik. Úgy tartották, hogy ezen a napon jobb nem belefogni semmibe. Dologtiltó nap volt, a lányok és asszonyok nem vettek tűt a kezükbe, tilos volt ugyanis varrni, és a tűzrakást is átengedték a férfiaknak. Figyeltek arra, hogy a szerencsét ne űzzék el a házból, és arra is, hogy mit üzen a természet.
Advent időszaka bővelkedik olyan napokban, amelyekhez különféle népi hiedelmek és szokások kötődnek, legyen szó András vagy épp Luca napjáról, de idetartozik december 4-e, Szent Borbála napja is. Ez az egyik legkomolyabb dologtiltó nap a hagyomány szerint.
Borbála a 3–4. században élt keresztény vértanú volt, aki hitéért szenvedett el mártírhalált, és saját, pogánynak számító apja végezte ki.
Borbála a hirtelen halál és veszély elleni szent: a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők, valamint a várak, erődök védőszentje.
Az, hogy Borbála napját dologtiltó napként tartják számon, részben az emléke és a szenvedése iránti tiszteletadás miatt alakult ki, a babonás hitvilág emellett úgy tartotta, a szent megharagszik, ha a nők ilyenkor dolgoznak, ami szerencsétlenség formájában üt majd vissza rájuk.
A lányoknak és az asszonyoknak Borbála napján tilos volt varrniuk, mondván, ezzel könnyen bevarrhatják a tyúkok fenekét is, és így azok nem tojnak elegendő tojást. A varráshoz hasonlóan a fonás sem volt ajánlott, mert úgy tartották, hogy a fonal kóccá változhat, sőt, a marhák meg is betegedhetnek ott, ahol ilyet végeznek. Tiltólistás volt még a söprés, mivel úgy hitték, hogy eltávolítja a szerencsét a házból.
Kölcsönadni és ajándékozni sem volt szerencsés Borbála napján, ugyanis a babona szerint ezzel a szerencse is távozik a házból. Borbála napján a tűzrakás sem lehetett a nők feladata, csakis a férfiak gyújthattak be, így elkerülve a szerencsétlenséget.
Ám ahogy a többi jeles nap, úgy Borbála napja sem csak a tilalmakról szólt. Egyes területeken ilyenkor tollat fosztottak, máshol bort fejtettek vagy búzát csíráztattak, így próbálták megjósolni a jövő évi termést: ha a búza kizöldült karácsonyra, gazdagságra számíthattak a földeken. Egyes térségekben elterjedt a gyümölcság hajtatása is: ha a borbálaág karácsonyra életre kapott, a háznál élő lány kérőre számíthatott.
BK