A néphagyomány szerint ez a nap a tél sorsát dönti el. A népi hiedelem úgy tartja, ha Jégtörő Mátyás napján fagy és vastag jég borítja a tavakat, folyókat, akkor Mátyás a bárdjával megtöri a jeget és hamarosan enyhülés jön. Ha nem talál jeget, akkor bizony csinál, vagyis újra beköszönt a hideg.
Egykor úgy tartották, ez a nap jelentős az elkövetkezendő időjárás megjövendölésében, ami rendkívül fontos volt a mezőgazdaságból, növénytermesztésből élő emberek számára.
Az egyik hiedelem szerint, ha Mátyás február 24-én jeget talál, töri, ha nem talál, akkor pedig csinál. Ez azt jelenti, hogy ha ezen a napon még van jég, akkor a tél hamar elmúlik, ami jó hír a növénytermesztőknek. Abban az esetben, ha ilyenkor már nincs jég, a tél sajnos még vissza-vissza térhet, veszélyeztetve a termést.
A néphagyomány szerint a jégtörő Mátyás ezen a napon sípokat ad a madaraknak, hogy azok a hosszú tél elmúltával újra énekeljenek.
Úgy tartották, hogy a Mátyás-napi időjárásból meg lehet jövendölni az éves termést, ahogyan azt is, hogy jól fognak-e tojni a tyúkok. A hideg idő jó termést jósol, a szél pedig arra enged következtetni, hogy kevés lesz a tojás. Amennyiben ezen a napon esik az eső, a jég elveri a termést, a szőlő pedig nem édes, hanem savanyú lesz. Ha Mátyás napján valaki halat fog, az év szerencsés a horgászok és halászok számára.
A személy, aki köré a hiedelmek épültek, Szent Mátyás apostol. A Biblia szerint Mátyás Krisztus feltámadása után került az apostolok közé az áruló Júdás helyére. Később vértanú halált szenvedett, állítólag megkövezték, majd bárddal lefejezték.
Mivel vértanúsága miatt többnyire bárddal ábrázolták, Mátyást az ácsok és mészárosok védőszentjüknek választották. Nevének napja, február 24-e miatt a halászok is védőszentjükként tisztelik, ekkor kezdenek ugyanis ívni a csukák.
Február 24-e Mátyás napja, ám ez alól kivételt képeznek a szökőévek, amikor Mátyás névnapja február 25-én van. Ekkor a Mátyás és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak, melyet Mátyás ugrásának is nevezünk.