Március 27-én ünnepeljük a színházi világnapot, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet és a kultúra fontosságára, valamint tisztelegjen a színművészek, a színházi dolgozók és a színművészet iránt érdeklődők előtt. Ebből az alkalomból az újpesti kötődésű Majorka Színház egyik alapítójával és bábművészével, Táncsits Majával beszélgettünk, aki szerint minden előadáson a szeretet energiája áramlik a közönség és a játszók, azaz a művészek között, s ennek a hivatásnak éppen ez a lényege.
A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet kezdeményezésére 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – szerepére, fontosságára.
Gyermekkora óta Újpesten él Táncsits Maja és Tapolcsányi András, a Majorka Színház két alapítója és bábművésze, akik a színpadon és az életben is párt alkotnak. 2003-ban alapították színházukat, a Majorka Színházat. Saját készítésű bábjaikkal keltik életre elsősorban a magyar népmeséket – átadva a közönségnek, a gyermekeknek és a felnőtteknek egyaránt, a történetekben rejlő bölcsességeket.Mindketten a Kolibri Színház képzésén sajátították el a színész- és bábszínész-mesterség alapjait. Saját bevallásuk szerint beleszerettek ebbe a műfajba, amelyben – ahogyan Táncsits Maja megfogalmazta – a szeretet energiája mozog a közönség és a játszók, azaz a művészek között.
A kezdetekről Táncsits Maja az Újpest Médiának elmesélte, hogy a Majorka Színházat 23 évvel ezelőtt, 2003-an alapították. Az első előadásuk még klasszikus kesztyűbábos előadás volt, és a Tündérszép Ilona mesét mutatták be. Ezt követően A három kismalac című mesét „dolgozták fel”, és közben fokozatosan rátaláltak a saját hangjukra. Mindössze 90 centis paravánnál játszanak, amelynél a bábot mozgató művészt is láthatja a közönség, minden bábot saját maguk készítenek arra törekedve, hogy minden karakter jól tükrözze az adott szereplő jellemvonásait. Andrásé a munka oroszlánrésze, Maja pedig mintegy záróakkordként a bábok frizuráját alkotja meg. És nem csak a bábok, a meséket kísérő zenék is saját készítésűek! Táncsits Maja azt is elárulta, hogy tulajdonképpen mindig “a gombhoz választanak kabátot”, azaz egy-egy alapötletből épül fel a produkció, amely mindig interaktív, a történetbe bevonják a közönséget is.
„Elsősorban a magyar népmesék közül válogatunk, és sokszor egy-egy ötlethez keresünk mesét. Ilyen volt, amikor András kitalált egy bűvésztrükköt, és ehhez kerestünk egy történetet, ami végül a Babszem Jankó lett. A mesék szövegét gyakran kiegészítjük, új szálakat szövünk a történetekbe – mintát mutatva számtalan élethelyzet megoldására. Olyan előadásokat készítünk, amit mi magunk is szívesen megnéznénk. Természetesen elsősorban a gyermekeknek szólnak a mesék, de a célunk az, hogy előadásaink a kísérő felnőttek számára is élményt jelentsenek” – mondta Táncsits Maja, aki elmondta hogy megosztják a feladatokat. Andrásé a bábkészítés, kivéve a frizurák megalkotása, valamint a zeneszerzés, Maja pedig szervezi, egyezteti a fellépéseket és a táborokat. Mert Bábos Tábor is van, 2013-tól minden évben megrendezik itt, Újpesten. Idén már a 13. táborra készülnek, a helyszín ezúttal is a káposztásmegyeri református templom lesz, ahol a gyerekek most is készítenek majd bábot, és ezekkel keltik életre a meséket – mindez pedig lehetőséget ad arra, hogy megmutassák kreativitásukat.
„A szeret energiája körül vesz minket a táborban is, ahogyan minden bábelőadáson. A gyermekek csodálkozó szemét látva, ahogyan várják a csodát, minden alkalommal azt érzem, hogy ennél szebb hivatás nincs is a világon!” – zárta gondolatait Táncsits Maja bábművész.
Fotó: majorkaszinhaz.hu
BK