Múltidéző sorozatunkban ezúttal Újpest egyik legjelentősebb ipari üzemének múltját elevenítjük fel, a Duna Cipőgyárét, amely évtizedeken át meghatározó szerepet töltött be a város iparában.
Múltidéző sorozatunkban nemrég a Tungsram gyáráról írtunk, azt megelőzően pedig a Pannónia Szőrmeárugyár történetét elevenítettük fel. Utóbbi jelentőségét jól mutatja, hogy iparvágányi kiszolgálással is rendelkezett – akárcsak a Duna Cipőgyár, amelynek területén a jelentős áruforgalom lebonyolítása érdekében kiterjedt vágányhálózat épült ki.
„A Duna Cipőgyár Újpest iparának kiemelkedő, a nemzet iparának jelentős termelő egysége volt. A MorvaországbóI származó Wolfner Gyula az akkor még többnyire szőlőtelepekből álló Újmegyeren, a mai Újpesten talált otthonra, és 1841 végén alapította meg cégét Julius Wolfner néven azon a helyen, ahol korábban a Táncsics Bőrgyár állt” – olvasható az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2009. szeptemberi számában.
A vállalkozás először gyapjúmosással foglalkozott, kihasználva a Duna lágy vizét, majd hamarosan a bőrgyártás felé fordult. A 19. század második felére jelentős üzemmé nőtte ki magát, és Wolfner Gyula testvérével megalapította a Wolfner Gyula és Társa Közkereseti Társaságot. Jó minőségű termékeik révén egyre szélesebb körben váltak ismertté.
A századfordulóra a vállalat már a Magyar Királyi Honvédség meghatározó beszállítója lett, különösen bakancsok és hadifelszerelések gyártásában. A fejlődés elismeréseként I. Ferenc József 1904-ben nemesi rangra emelte a családot, és engedélyezte számukra az „újpesti” előnév használatát.
A két világháború között új technológiákat vezettek be, például a ragasztott és varrott talpú cipők gyártását a korábbi, faszeges cipők mellett.
A harmincas évek végére a gyár már jelentős mennyiségű cipőt állított elő. A második világháború alatt hadiüzemként működött. 1944-ben pedig súlyos bombatalálat érte a gyárat, melynek következtében többen életüket vesztették.
A háború után gyorsan újraindult a termelés, 1948-ban a gyárat államosították, majd Duna Cipőgyár néven működött tovább. A következő évtizedekben jelentős fejlődés ment végbe, hiszen nőtt a termelés, korszerűsítették a gyártástechnológiát is.
Az 1960-as évekre a Duna Cipő európai szinten is jelentős szereplővé vált, több ezer munkavállalóval és évi több millió pár cipő előállításával az ország ipari termeléséhez is jelentős mértékben hozzájárult.
Érdekesség, hogy a gazdasági jelentősége ellenére az itt gyártott lábbelik nem terjedtek el a lakosság körében, hiszen a gyár főleg exportra dolgozott.
„Az itthoniak mégsem ezt a márkát viselték. Sokan hordtak Tisza cipőt, mások az AlföIdi bőrpapucsot hozták divatba. Jutott a Bonyhádi, a Minőségi, a Szombathelyi, az Ipoly és a Szabolcs cipőkből is. Ám a Duna Cipőgyár szinte kizárólag világjáró lábbeliket készített, hiszen exportra dolgozott” – írja az Újpesti Helytörténeti Értesítő.
A későbbi években azonban egyre több nehézséggel kellett szembenézni, a céget technológiai lemaradás és gazdasági problémák jelentkeztek. A rendszerváltás után a pénzügyi és piaci változások következtében a gyár működése ellehetetlenült. 1992-ben, a vállalat jogutódja a Dunafitt Cipő Kft. lett, amely néhány év működés után megszűnt.
Képek forrása: Újpesti Helytörténeti Értesítő, Fortepan
SZFM