Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe és az egyház születésnapja, amely a húsvét utáni ötvenedik napon kezdődik. Elnevezése a görög pentekosztész („ötvenedik”) szóból ered. Az ünnep alkalmából Juhászné Pető Emília, a Budapest-Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség helyettes lelkésze és Horváth Zoltán, az Egek Királynéja Katolikus Főplébánia plébánosa is elküldte üzenetét az újpestieknek.
Pünkösd a karácsony és a húsvét után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepének számít. Örömünnepként tartják számon, mert ekkor a Szentlélek kiáradt az apostolokra, akik megtelve vele különböző nyelveken kezdtek beszélni, lehetővé téve, hogy Jézus Krisztus tanítását minden nép számára hirdessék.
“A pünkösd a szentlélek kitöltetésének az ünnepe. A szentlélek valóságos személy, bár nem látjuk, nem tudjuk megfogni, nem tudjuk kiábrázolni, mégis a szentírás képekben beszél róla, beszél arról, hogy olyan, mint a szél, halljuk a zúgását, de nem tudjuk megfogni, nem tudjuk honnan jön és hova megy, ahogy halad. Látjuk, hogy ott van, jelen van, ugyanígy a lélek munkáját is látjuk, hogy ott van, mert amelyik ember szívén végigmegy, azt ő megeleveníti. És ez a lélek reménységet ad a szívünkbe és igazi örömöt. Olyan örömöt, ami nem attól függ, hogy mi a környezetem, vagy hogy milyen lehetőségeim vannak, hanem azt az örömöt, ami mindig túllát a láthatókon, az Isten országa felé. Kívánom, hogy éljük át ezt a pünkösdi reménységet, ezt a pünkösdi örömöt, hogy az Isten lelke a mi életünkön is fújjon át, fújja ki belőle, ami lehúz, ami elszomorít és legyen reménységgé, igazi örömmé, hogy az életünk áldott legyen!” – mondta Juhászné Pető Emília.
“A kereszténységnek a nagy érdeme, hogy úgy vitte el az örömhírt, a hitet, hogy mindenki megtarthatta a saját szokását, ugyanabban a városban élt, de egy hitben eggyé váltak Jézus Krisztusban. És milyen nagy eredmény lenne a mai napon is, hogyha visszatérnénk a gyökerekhez, ha minden nép egyet tudna érteni. Nem számítana a származás, nem számítana a nemzetiség, a különbözőségek, hanem a lélek, amely átitat bennünket, a szeretet nyelvére próbál megtanítani. Így szeretném kérni ezen az ünnepen a szentlélek, Úristen kiáradását mindenkire, egy lelki töltekezést, lelki békét, jöjj szent lélek, Úristen, töltsd be híveid szívét, áraszd ki ránk szereteted lángját!” – mondta Horváth Zoltán plébános.
A magyar néphagyományban a pünkösdhöz számos szokás kapcsolódott. Ilyen volt a pünkösdikirály-választás, amikor ügyességi próbák után választották ki a „legények királyát”, aki rövid ideig különleges kiváltságokat élvezett. A jutalma az volt, hogy minden mulatságba, ünnepélyre, lakodalomba meghívták, és a kocsmában ingyen fogyaszthatott. De csak egy ideig! A pünkösdi király uralma csak átmeneti volt: egyes helyeken három napig, máshol egy hétig, sőt akár egy évig is tartott. A hagyomány emlékét ma is őrzi a „pünkösdi királyság” kifejezés, amely a gyorsan elmúló, rövid ideig tartó dicsőséget jelképezi.
Volt, ahol a király mellé királynét is választottak a lányok közül, akit díszes menet élén körbevittek a faluban. Elterjedt szokás volt a pünkösdölés is, amikor fiatalok énekelve, adományokat gyűjtve járták a falvakat. A házak feldíszítése zöld ágakkal szintén gyakori hagyomány volt, amelyhez hiedelmek is kapcsolódtak: a növényekről azt tartották, hogy védelmet nyújtanak a gonosz ellen.
A népi hiedelmek szerint a pünkösdi időjárás termésjósló erővel bírt: úgy tartották, hogy a szép idő jó bortermést, az eső viszont kedvezőtlen évet jelezhetett. A pünkösdi harmatnak gyógyító és szépségvarázsló erőt tulajdonítottak, és úgy vélték, hogy aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz.
BK