Nyolcvan évvel ezelőtt, 1946. augusztus 1-jén vezették be a forintot, amely a második világháborút követő hiperinfláció után vált Magyarország hivatalos fizetőeszközévé.
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1946. augusztus 1-jén vezették be a forintot, amely azóta is Magyarország hivatalos fizetőeszköze. Az új pénznem a második világháborút követő, a világtörténelem egyik legsúlyosabb hiperinflációja után váltotta fel a pengőt, megteremtve a magyar gazdaság stabilizálásának alapjait.
A forint elnevezése azonban jóval régebbre nyúlik vissza. A név a firenzei aranyforintra vezethető vissza, amelyet 1252-től vertek az itáliai városban, és amely hamarosan Európa egyik legelismertebb aranypénzévé vált.
A mintát Magyarország is átvette, Károly Róbert az 1320-as években honosította meg az aranyforintot, amely hosszú évszázadokon át meghatározó szerepet töltött be a magyar pénzforgalomban. A forint elnevezést egészen 1892-ig használták, majd több mint fél évszázados szünet után, 1946-ban ismét a magyar fizetőeszköz neve lett.
A rendszerváltoztatást követően a Magyar Nemzeti Bank az új érmesor bevezetése mellett a bankjegyek teljes megújítását is célul tűzte ki. A jegybank már ekkor azt tervezte, hogy néhány éven belül korszerű, biztonságosabb bankjegysorozat váltja fel a korábbit.
Erre több ok is indokot adott. Nyugat-Európában ekkorra már bevett gyakorlattá vált, hogy a bankjegysorozatokat 10–20 évente megújítják, míg Magyarországon az 1948-ban bevezetett bankjegyek alapvető arculata évtizedeken át szinte változatlan maradt. Emellett a rendszerváltozást követően felgyorsuló infláció szükségessé tette egy, az addigi legnagyobb címletet meghaladó bankjegy – a 10 000 forintos – kibocsátását is. A Magyar Nemzeti Bank ezért úgy döntött, hogy az új címletet már korszerű nyomdatechnológiával és a korábbiaknál fejlettebb biztonsági elemekkel látja el.
Az új bankjegysorozat bevezetése fokozatosan, címletenként történt. Elsőként a 10.000 forintos jelent meg 1997 júliusában, ezt követte 1998 februárjában a 2000 forintos, majd májusban a 200 forintos bankjegy. Ezt követően a már forgalomban lévő címletek is megújultak, 1998 szeptemberében az 1000 forintos, decemberben az 500 forintos, végül 1999 áprilisában az 5000 forintos új változata került forgalomba. A fokozatos átállásnak köszönhetően a régi és az új bankjegyek egy ideig párhuzamosan voltak használatban, biztosítva a zökkenőmentes cserét.
A forint váltópénze a fillér volt, ám a fillérérméket 1999-ben végleg kivonták a forgalomból. A készpénzforgalom egyszerűsítésének következő jelentős lépéseként 2008-ban megszűnt az egy- és kétforintos érmék használata is. Egy évvel később, 2009. június 15-én a Magyar Nemzeti Bank bevezette a 200 forintos érmét, amely fokozatosan átvette a bankjegy szerepét. A 200 forintos bankjegyeket végül 2009. november 15-én vonták ki a forgalomból.
2013-ban a Magyar Nemzeti Bank bejelentette, hogy 2018-ig fokozatosan megújítja a teljes magyar bankjegysorozatot. Az új címletek megőrizték az 1997-ben bevezetett sorozat alapvető arculatát, változatlan maradt a bankjegyek mérete, a történelmi személyiségek portréi, valamint az elő- és hátoldal fő motívumai. Ugyanakkor a bankjegyek színvilága, grafikai elemei és mindenekelőtt biztonsági megoldásai jelentősen megújultak.
A forintérmék megújítását az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett alkotmányos változások is alakították. Magyarország Alaptörvényének 2012. január 1-jei hatálybalépésével az ország hivatalos elnevezése Magyar Köztársaságról Magyarországra változott, így az ezt követően kibocsátott forgalmi érméken már a „Magyarország” felirat szerepel.
Képek forrása: MNB
SZFM