Több mint 30 év után bezárt a Pöttöm Fodrászat az Ügető utcában. Geiger Györgyi az utolsó májusi hetén reggeltől estig dolgozott, mindenki szeretett volna még egyszer a keze alatt lenni. Találkoztunk vele, megértettük, miért.
Amikor a káposztásmegyeri cukrászda teraszán leültünk vele, szinte mindenki, aki elment mellette, hangosan üdvözölte, ő pedig ugyanilyen lelkesen és mosolyogva köszönt vissza nekik. De hisz’ nem is itt lakik! Persze, előtte elolvastuk a véleményeket, tudtuk róla, hogy népszerű, na, de ennyire?! Geiger Györgyivel, „Pöttöm nénivel”, a nemrég bezárt káposztásmegyeri Pöttöm Fodrászat „varázslójával” beszélgettünk. Amikor a találkozásra készültünk, egy munkába kicsit belefáradt, most már leginkább csak pihenni vágyó, nosztalgiázó, idős hölgyet vártunk, ehhez képest egy fiatal, energiával teli és végtelenül őszinte fiatalasszony ült le velünk szembe, akiből órákig és szünet nélkül ömlött a szó. Meg a kacagás.
48 év
Nem ma kezdte. 48 éven át fodrászkodott. A „nyócker” legmélyén, a Baross utcában kezdte 17 évesen. Nyolc évet húzott itt le, ismert, nyírt, borotvált mindenkit, akit akkor és ott ismerni volt érdemes. Már, ha értjük, miről van szó. Akkor 50-100 forint is volt egy hajvágás! Aztán egy apró kitérő után jött Káposztásmegyer. 1988 óta, 38 éven át dolgozott itt, és színesítette meg jelenlétével egy egész városrész életét. Nem az Ügető utcában kezdte, de a közelben, az Óratoronynál. Szalonja sosem volt – teszi hozzá -, nem is szereti ezt a szót, azt mondja, ennél ő sokkal egyszerűbb: nem „mesterfodrász”, és neki mindig csak üzlete volt. Az Ügető utcait 1995-ben nyitotta meg, akkor lett Pöttöm Fodrászat, és egészen 2026 májusáig az is maradt. Intézmény lett belőle. Az üzletből és Györgyiből is.
„1988 óta vagyis gyermekkorom óta járok hozzá. Mindig meg voltam elégedve a munkájával.”
„Évek óta hozzá jár a család minden tagja. A kislányom nagyon szereti, első perctől elfogadta nem sírt. Szép frizurákat kapunk. Györgyi pedig amilyen pici olyan nagy a szíve. Mindenkinek szeretettel ajánlom.”
„Körülbelül 32 éve a fodrászom!!😊😊😊 Mindig számíthatok rá!! Még akkor is ha épp szombat 11-kor esek be hozzá, időpont nélkül!😂😂 Legjobb fodrász néni!! 😘 Köszönök mindent!! 😍”
„Több mint 25 éve járok ide! Ennél jobb, gyorsabb, szakszerűbb fodrásznál még sosem jártam!”
“A legjobb fodrászat az univerzumban!”⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️🌟⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
Néhány a rengeteg vélemény közül, amely róla született. Bármelyiket választhattuk volna, mind ilyen. Kell-e ennél több? És hogy miért hozták le neki a vendégek a csillagokat? Talán, mert egyszerűen jól és olcsón dolgozott, nem volt „lehúzós”. Talán, mert, ha az üzlet nyitva volt, bárki jöhetett, de, ha kellett, előtte, utána is bement, amikor sürgős esethez hívták. Talán, mert soha nem kellett napokkal előtte percre pontosan bejelentkezni, férfi, nő, gyerek bármikor rányithatta az ajtót, valahogy mindig megoldotta. Ha a gyerek kicsi volt, legföljebb letérdelt mellé a földre, és úgy vágta a haját. (Egy fiatal házaspár pótnagymamává is fogadta, máig hívják névnapra, születésnapra, ő pedig megy. Miért ne?) Talán, mert évtizedeken át minden karácsonykor kézzel készített ajándékokat a vendégeknek. Talán, mert nála még egyszerűen várakozni is jó volt.
Lapozzunk!
Ma már leginkább olvas. Nem a neten, nem celebhíreket, hanem papírból készült könyveket, bennük az apró kis nyomtatott betűkkel. Szereti a könyvszagot meg a lapozgatást. De leginkább csak akkor ül, ha olvas. Ha nem, akkor kertészkedik. Vagy a konyhában tüsténkedik, legutóbb sütőtökös brownie sikeredett. Vagy kirándul. Nem keveset. Onnan tudja, hogy a születésnapjára kapott órája a lépéseket is számolja. Leginkább csak erre használja. Ha nem kirándul, akkor is megy, pedig az állómunka azért hagyott nyomot a testen. De ha egyszer az évtizedek alatt összegyűlt egy-két barát, ismerős, és olyan jó bejönni hozzájuk Fótról! És a napi 16-17 ezer lépés valahogy mindig kikerekedik. Meg jó találkozni az unokákkal is. Ez kicsit nehezebb ügy, messzebb élnek, ritkábban adatik meg. De ha igen, ma is mindent megtesz, hogy amúgy nagymamásan jó alaposan elkényeztesse őket. Az utolsó májusi hetén reggeltől estig egyfolytában dolgozott. Mindenki szeretett volna még egyszer a keze alatt lenni. Amikor leltárt kérünk tőle a 38 káposztásmegyeri évről, nem cifrázza túl: „jó volt, én szerettem”.
CSG