November 1-je mindenszentek napja, november 2-a pedig halottak napja. Ennek kapcsán Horváth Zoltán esperes, plébános küldte el gondolatait az újpestieknek.
„Kedves Olvasó!
A mindenszentek és a halottak napja szinte véletlenül került egymás mellé. Egykor jó ezer éve, egy Odo nevű apát az ünnep elmúltával egyszerre emlékezett meg a sok halottról, és ebből szokás lett.
Mindenszentek
Hisszük, hogy lelkünk örökké él. Mi itt a földön, a megdicsőült szentek a mennyben. De együvé tartozunk. Ők már végigküzdötték a földi pályát, ezért példaképeink, mert megmutatták, hogyan érdemes élni, hogy boldogok legyünk, és a célba érjünk. Másrészt közbenjáróink., mert egy egyházba tartozunk. Itt mi a földön a küzdő egyház tagjai, kérjük az ő égi közbenjárásukat. Mint ahogyan egy híres, fontos helyen levő barátunk közbenjárását is kérhetjük. Természetesen nem mindenkit avathattak szentté, aki hősi módon szép életet élt. Ezen a napon gondolj egy régi családtagodra, felmenődre, akinek élete példakép számodra. És persze gondolj arra a szentre, akinek nevét viseled, kaptad a keresztségben: ő a te védőszented és példaképed.
Halottak napja
Nagyon sokan vannak köztünk, akik egyszerű emberi életet éltek. Tanulni, okulni szeretnénk életpéldájukból. A szépet és jót a szívünkbe zárni róluk. Megadni nekik az emberi méltósággal járó emlékezést halálukban is. Így gyújtsunk egy gyertyát akár otthon emlékezve rájuk, akár a temetőben, és mondjuk: Adj Uram örök nyugodalmat nekik! Az örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békességben!”
Horváth Zoltán esperes, plébános
Egek Királynéja Főplébánia
