November 4-e a nemzeti gyászé és a tiszteletadásé, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére, a szabadságért és hazánk függetlenségéért küzdő hősökre, valamint az áldozatokra emlékezünk.
Hetven éve, 1956 október 23-án békés tüntetéssel kezdődött, majd fegyveres felkeléssé és szabadságharccá vált a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás elleni küzdelem, miután Moszkva ígéretei ellenére a szovjet csapatok nem hagyták el Magyarországot. November 1-jén Nagy Imre miniszterelnök bejelentette az ország semlegességét, a Varsói Szerződésből való kilépést, és segítségért fordult az ENSZ-hez.
A forradalom sorsát november 4-én hajnalban a szovjet hadsereg átfogó támadása pecsételte meg. Az ország egész területén megkezdődött a katonai beavatkozás. Reggel 5 óra 20 perckor hangzott el Nagy Imre megrendítő beszéde a rádióban, amelyben tájékoztatta az ország lakosságát és a világ közvéleményét a hadüzenet nélküli szovjet támadásról.
A jelentős túlerőben lévő szovjet csapatok harckocsikkal vonultak Budapestre, a magyar szabadságharcosok azonban folytatták az ellenállást. Heves utcai harcok zajlottak többek közt a Széna téren, a Corvin közben, Óbudán, Kőbányán, valamint a VIII. és IX. kerület több pontján. Az utolsó jelentős fegyveres ellenállást Csepelen számolták fel november 11-én.
A forradalom leverését súlyos megtorlás követte. Emberek ezreit börtönözték be, sokakat kivégeztek, mások hazájuk elhagyására kényszerültek. Nagy Imrét és mártírtársait 1958-ban kivégezték.
Fotó: kormany.hu
Katonai tiszteletadás mellett, Baka András köztársasági elnök és Ruff Bálint miniszterelnök-helyettes jelenlétében ünnepélyesen felvonták, majd félárbócra eresztették a nemzeti lobogót az Országház előtti Kossuth Lajos téren, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján, szerda reggel. A kegyelet kifejezéseként Magyarország lobogója egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon.
November 4-ét a kormány 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.
CSG