A húsvét üzenete

Horváth Zoltán plébános, Budapest–Újpest Egek Királynéja-főplébánia:

Nekünk, katolikusoknak a húsvét az élet győzelmét hirdeti. Azt, hogy ha van hitünk, akkor van reményünk is, és ez megmutatkozik hétköznapi életünkben is, mert nem vagyunk reményvesztettek. Hisszük, hogy a jó legyőzi a rosszat. Minden évben a húsvét szent éjszakáján égő gyertyával a kezünkben megújítjuk keresztségi fogadásunkat.

Három kérdésre három válaszban ellene mondunk az ördögnek, minden cselekedetének és minden csábításának. Majd a hiszekegyet a Szentháromság szerint három részre bontva megvalljuk keresztény hitünket. Ebben benne van keresztségünk lényege: elfordultunk az ördögtől, a romlott életviteltől, mert a megszentelő kegyelem birtokba vette lelkünket, és képessé teszi elesett, de megváltott emberi természetünket a szeretet parancsának megélésére. A katekizmus szavai szerint: „A világon avégett vagyunk, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal a mennyországba jussunk.”
Krisztus föltámadása nyitotta meg számunkra is az örök mennyei boldogság kapuját, földi életünk igazi célját. 

Loránt Gábor lelkipásztor, Budapest–Újpest– Belsővárosi Református Egyházközség:

1. Ami mindig változik Minden évben változik húsvét időpontja. A klasszikus megfogalmazás szerint: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap. A húsvét mozgóünnep, hiszen eredete, a zsidó húsvét (a „páska”) az ószövetségi holdnaptáron alapul.

Minden évben változik az időjárás. Tavaly nagyhéten magas hóban gyalogoltunk, idén talán szebb időt várhatunk.  A „böjti szelek” ismert kifejezés, de a böjti-húsvéti időjárás mégis évről évre változik. És változik, szintén évről évre, az istentiszteleteken a konkrét húsvéti mondanivaló. A feltámadás története mind a négy evangélium központi gondolata, s ha a nagyhét eseményeit is hozzávesszük, János evangéliumának például csaknem a felét a passió és a feltámadás története tölti ki. Van bőven honnan meríteni az aktuális mondanivalót.

2. Ami mindig ugyanaz

De vannak „fix pontok” is az ünnep üzenetében. Ilyen Isten szeretete, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta [erre a földre: karácsonykor; a keresztre: nagypénteken; a sírból feltámasztva: húsvétvasárnap], hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

És ilyen „fix pont” maga Jézus Krisztus, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Ő soha nem változik, kínálja kegyelmét: a bűnbocsánat, a megváltás lehetőségét minden kor emberének – ragadd meg hát az örök életet! Ez 2014-ben is a húsvét üzenete.

Solymár Péter lelkész, Újpesti Evangélikus Egyházközség: 

A húsvéti ünnep üzenete… az érintés. Milyen sok csodát rejtenek Jézus mozdulatai – örök érvényű üzenetek –, amelyek húsvétkor érinthetnek meg minket leginkább. Jézus három mozdulatát, érintését emelném ki, amelyek magukban hordozzák a húsvét csodájának üzenetét: lehajol, átölel, kézen fog. Miért? Húsvétkor érthetjük meg leginkább a kereszténység mindenkori üzenetét, a kereszthalál áldozatát, a feltámadás csodáját, Isten által értünk adott egyetlen Fiának szeretetét. Nehéz felfogni, hogyan lehetséges az, hogy valaki az egyetlen Fiát önzetlenül, értünk, a mi bűneink megváltására odaadja. Amikor Jézus saját halálának eszközét, a keresztet cipeli a vállán, a súlytól és tehertől roskadva, akkor érezhetjük, hogy lehajol hozzánk, hogy elindul az úton, hogy vállalja helyettünk az áldozatot. Amikor felszegezik ártatlan kezeit a keresztfára, akkor ölel át bennünket végtelen szeretetével, és biztosít bennünket arról, hogy Ő az egyetlen támasz és menedék az életünkben. Harmadnapra pedig feltámad az örök életre, s ezzel kézen fog minket, és mint vezetőnk, Istenünk, támaszunk biztosít minket önfeláldozó szeretetével, hogy mindig és mindenkor vezet minket utunkon, minden pillanatban ott van velünk, és ha elesünk, akkor is lehajol, átölel és kézen fogva tovább vezet.

Dr. Lezeza József parókus, Budapest–Újpest Görög Katolikus Egyházközség:

– A húsvét Krisztus feltámadásának az ünnepe. A kelő hajnal, az ébredő tavasz, a zsendülő vetés, a fakadó rügyek mind-mind annak a diadalmas életnek a jelzései, amit Jézus feltámadásával hozott. A fény diadalmasabb, mint a sötétség, a jóság erősebb, mint a gonoszság, a szeretet túléli a gyűlöletet, az élet a halált, a szentség felülmúlja a bűnt. A nagypéntek, nagyszombat után húsvét jön, a halál után a feltámadás.

Ha a szenvedés a halál hírnöke, és ha szenvedünk, mindig a halál jut az eszünkbe, akkor mi másra emlékeztet a boldogság, mintha nem az örök életre? Ha a világnak egyetlenegy dolga sem tud bennünket maradéktalanul kielégíteni, nem az a logikus, hogy nem csupán erre az életre vagyunk teremtve, hanem egy másikra, amelynek ez csak az előszobája? Ezeket az emberi sejtéseket erősítette meg Krisztus a feltámadásával. Életünkben állandóan ezek a kérdések izgatnak: érdemes-e embernek lenni? Érdemes-e jót tenni,

és nem rosszat? Érdemes-e törekedni az igazságosságra, a jóságra, az emberségre? Érdemes-e reménykedni abban, hogy elérhető az a boldogság, amelyre szívünkben vágyakozunk? Ezekre a kínzó kérdésekre kapunk választ húsvétkor. A feltámadt Krisztus Isten vallomása az emberi életről, hogy van célja az emberi életnek. Érdemes tehát élni, jónak lenni, mert Krisztus feltámadt halottaiból. 

(B. K.)