Május 12-én egyesületünkkel Szarvas városába látogattunk. Korán reggel indultunk, hiszen nem kis távolság az, ami előttünk állt.
Szarvas a Kárpát-medence mértani középpontjában, Békés megye nyugati kapujában, a Hármas-Körös holtágának partján fekszik Békéscsabától 50 km-re. Fél 10 körül érkeztünk meg a város központjában álló Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Főiskolához, ahol a helyi városszépítő egyesület képviselői házi pálinkával, üdítővel és frissen sült pogácsával fogadtak minket. Miután a hosszú út után mindenki kellően felfrissült, vezetőnk segítségével elindultunk, hogy felfedezzük a város gyöngyszemeit.
Elsőként az ótemplomot kerestük fel, mely a város legrégibb műemléképülete. 1786-88 között épült kora-klasszicista stílusban. Építését Tessedik Sámuel lelkész kezdeményezte és szervezte rendkívül jó gyakorlati érzékkel. Nagyon figyelemre méltó a templom belső szerkezete, a fából készült oltár és a hatalmas orgona. A templom előtt állították fel a zsindellyel fedett haranglábat, mely Mihály Árpád alkotása. A törzseken elhelyezett 437 db nagyméretű rézszeg fejére a II. világháború katonai és polgári áldozatainak nevét vésték fel. A templom másik oldalán áll az Újratelepítési Emlékmű, melyet 2002-ben a város újratelepítésének 280. évfordulója alkalmából állítottak emlékezve arra, hogy az első telepesek Szlovákiából érkeztek és azóta is szlovák-magyar jól megférnek egymás mellett.
Tovább sétálva elérkeztünk a Tessedik múzeumhoz. Tessedik egykori gazdasági iskolája 1791-ben épült barokk stílusban, ma régészeti és képzőművészeti kiállításnak ad helyet.
A múzeumból rövid városnézés után megérkeztünk a vízi-színpadhoz. A különleges színpad közel 1000 ember befogadására alkalmas és több mint 9000 négyzetméteres területen épült fel a Holt Körös partján, hangulatos mocsári ciprusok társaságában. A Szarvasi Vízi Színház hazánkban egyedülálló. Innen egy gyönyörű fahídon át az Erzsébet-ligetbe mentünk, mely Erzsébet királynő tragikus halála után kapta mai nevét. A ligetben található Ruzicskay György festőművész alkotóháza, képtára és néprajzi gyűjteménye. Az ebédet a Halászcsárdában fogyasztottuk el, amely valamikor vámházként működött. Ebéd után egy nagyszerű meglepetés várt ránk: Hajókázás a Holt-Körös vizén a Katalin II. nevű sétahajóval. A kapitány egész úton vicces történeket mesélt, miközben a hajót egyik tagtársunk kormányozta (nagyon profi módon).
A folyó két oldalán régi felújított épületeket láthattunk, és itt élnek Magyarország legrégebbi mocsári ciprusai. Utunk utolsó állmásaként a Szárazmalmot látogattuk meg. A szarvasi szárazmalmot 1838-ban építették és azért nevezik száraznak, mert meghajtása nem vízi erővel, hanem igaerővel történt lovak segítségével. 1962-ben fejezte működését – az országban utolsóként. Ma ipartörténeti műemlék. Látogatásunk alkalmából – külön nekünk – lovakat hoztak és beindították, hogy működés közben is láthassuk. A nap végére annyi információval és élménnyel lettünk gazdagabbak, hogy ismét elmondhatjuk – érdemes volt elmenni Szarvasra.
Bodnár Éva