A kommunizmus újpesti áldozataira emlékeztek

Tisztelt Díszpolgárok, Újpestért Díjasok, képviselő társaim,
Kedves újpestiek!

Összesen közel két emberöltő, amíg Magyarország az elnyomatás, a gyűlölet és a félelem országa volt. Közel fél évszázad, amíg Magyarország a kommunista vörös terror árnyékában élt, amíg nem volt szabad az emberi méltóság alapjáról, a szabadságról beszélni, amennyi idő elég volt arra, hogy az emberek lelkeit átmossák és a fiatalok jövőjét eladják.
Erre volt jó a kommunizmus vagy ahogy a mérsékeltebbek szokták mondani, a legvidámabb barakk, az ember arcú szocializmus időszaka.

De vajon mitől volt legvidámabb és mitől volt emberarcú az a rendszer, ami a gyűlöletre és az irigységre épült?

Tisztelt emlékezők!

Az embernek sajnos sokszor olyan érzése van a kommunizmussal kapcsolatban, mintha az egy tabu téma volna. Ne beszéljünk róla, nem úgy volt az, sok jó oldala volt, és a történészek ferdítenek a rendszerrel kapcsolatban.

De vajon így vélekedik-e Lenin és Sztálin Szovjetuniójában az elpusztított 20 millió ember? Mao Kínájában a 65 millió kivégzett? A Fidel Castro és Che Guerevara Kubájában elhunytak? Észak-Koreában, Vietnámban, Kambodzsában, vagy Közép-Európában megölt ártatlanok?
Vajon így vélekedik-e a magyarországi kommün ideje alatt kivégzett közel 600 ember?
Vajon így gondolja-e a Rákosi által internáltatott több tízezer ember? Vagy a koncepciós perbe fogottak, megkínzottak és hosszú évekre börtönbe vetettek?
Vajon a Gulágra elhurcolt magyarok, a hortobágyi kitelepítettek, a recski kényszermunkatábor vagy éppen – ahová Nagyapámat is elvitték – a kistarcsai gyűjtőtábor foglyai és családtagjai számára a kommunizmus tabu téma-e?

Nem kell-e beszélniük az 1919-es újpesti mártírok, vagy a koncepciós perben Kádár János pribékjei által kivégzett ’56-os újpesti hősök utódainak, például Kósa Pál leányainak a kommunizmus bűneiről? Vagy vajon a jeltelen sírokba bedobottak felejtsék-e el sorsukat?

Vajon úgy gondolja az a közel 100 millió ember, köztük a sok ártatlan újpesti, akiket a kommunizmus „megváltó” eszméje miatt végeztek ki, aláztak meg és hurcoltak el, hogy a kommunizmus tabu téma és ne beszéljünk róla?

Miért félnek sokan kimondani, hogy a kommunizmus a világ legembertelenebb és legbűnösebb rendszere volt?
Miért mindig csak a nácizmus és fasizmus vétkeiről beszélünk és hagyjuk elfeledni a kommunizmus embertelen bűneit?
Vajon miért lehet hordani még mindig CCCP-s, vörös csillagos, vagy éppen Che Guevarás pólót?

…és vajon miért csak a nácizmus kiszolgálóit vonják felelősségre? Hol maradnak a kommunizmus bűnösei?

Miért örökké a kettős mérce tisztelt emlékezők?

Akik a világháború előtti Németországot teszik felelőssé minden rosszért, szeretik elfelejteni, hogy a kommunizmus már a XIX. században is volt és mind a mai napig létezik Kínában, Észak-Koreában vagy éppen Kubában, és folytatja áldásos tevékenységét.

Sose feledjük el tisztelt egybegyűltek, hogy a kommunizmus tettei és azok elkövetői mind a mai napig köztünk vannak.

Ne feledjük el a szétvert családokat, papi és szerzetesi közösségeket, az elkobzott javakat, az elűzött és elmenekült akkori fiatalokat, akik ma már nem Magyarországot, hanem egy másik nemzetet erősítenek, vagy az egyetemekről kizárt ifjúságot se feledjük el! Ne feledjük el a „puha” diktatúra lelkekben végbevitt káros tevékenységét, az érdektelenséget, a közönyt, vagy akár ennek eredményét, december 5-ét. De ne feledjük el a több millió elpusztított magzatot, az öngyilkosságba üldözött apákat és anyákat, vagy a származásuk miatt munkájukat elvesztő polgárokat, köztük sok újpestit. Azt se hagyjuk figyelmen kívül tisztelt újpestiek, hogy a kommunizmus is egyfajta genocídium volt, hiszen minden olyan cselekedet genocídium, amikor súlyos testi vagy lelki sérülést okoznak egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoportnak. És természetesen nem szabad megfeledkeznünk a mérhetetlen nagy államadóságról sem, amit az előző időszak vezetése zúdított Magyarországra!

…hát ezt kapta a világ, ezt kapta Magyarország és benne Újpest is a kommunizmustól.

Egy rendszert soha sem lehet gyűlöletre, hazaárulásra és hazugságra fölépíteni, mert akkor az a rendszer önmagát fogja fölemészteni. Akár szovjetek uniójáról, akár amerikai államok uniójáról, akár a jelenlegi Európai Unióról van szó. Minden rendszernek csak akkor van jövője, hogyha az a szeretet uniójára épül.

Éppen ezért nem hagyhatjuk magunkat, tisztelt emlékezők, hogy fegyverrel, kínzásokkal, vagy akár az államadósággal rabszolgasorba vigyenek minket!

Hála Istennek, ma már a szabadság korában élünk. Jó ma fiatalnak lenni. Jó, hogy a korábbi változások magukkal hozták a tanulás, a munka, az utazás vagy éppen a normális családalapítás lehetőségét. De óriási a felelősségünk is, hogy ezt az új állapotot legalább megőrizzük az utánunk élő nemzedékek számára.

Egy esztendővel ezelőtt Nagy István alpolgármester úr azt mondta, hogy a Tanácsköztársaság vérengzésének egyik kivégzett újpesti áldozata, az „ismeretlen jólöltözött embertársunk legyen a kommunizmus újpesti áldozatainak szimbóluma”. Legyen ez az ismeretlen elhunyt nekünk, újpestieknek, szeretett városunknak példakép és intő jel arra, nehogy még egyszer megismétlődhessen a kommunizmus véres tombolása Magyarországon. Hiszen mi emberek, mi magyarok a Jóisten teremtményei vagyunk, akiket igenis megillet az emberi méltóság, a tisztességes, emberhez méltó élet és a szabadság érzése.

Ezért mi is tehetünk családunkban, lakókörnyezetünkben vagy éppen szeretett városunkban, Újpesten, az újpestiekért!