Kis úti jegyzet a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium őszi tanulmányi kirándulásáról
2014. szeptember 10.
Hajnalban, amikor még a nap is szundikált és a kakas sem kukorékolt, elindultunk Erdélybe. Várakozásokkal és izgalommal telve érkeztünk meg Nagyváradra, ahol elsőként meglátogattuk a város híres felsőoktatási intézményét, a Partiumi Keresztény Egyetemet. Bejárva az épületet, megtudtunk, hogy a református egyház által fenntartott első magyar nyelvű egyetem korábban Sulyok István Református Főiskolaként működött. Az itt tanuló diákok az Arany János Kollégiumban laknak. A sétálóutcában az egykori élénk nagyváradi irodalmi élethez kötődő szobrokat-emléktáblákat néztük végig és megemlékeztünk nagy magyar költőnkről, Ady Endréről és társairól, Juhász Gyuláról, Dutka Ákosról, Emőd Tamásról.
Következő úti célunk Kolozsvár volt, ahol először Fő téren álló híres Szent Mihály templomba mentünk be. A templom megtekintése után elzarándokoltunk Mátyás királyunk szobrához, (a Kolozsvári testvérek nevezetes alkotásához) valamint az uralkodó szülőházához, amelyről megtudtuk, hogy Kolozsvár legrégibb emeletes háza.
Majd ismét egyetemlátogatáson vettünk részt, Kolozsvár híres Babes–Bolyai Tudományegyetemét ismerhettük meg. Mint megtudtuk, itt tanult Mészáros Vásárhelyi Kati néni, kémia tanárnőnk is; ebben az intézményben egyébként pontosan húsz éve folyik magyar nyelvű oktatás is. Fantasztikus élmény volt az egyetem épületében nézelődni, híres emberek tablóképeit nézegetni.
Kolozsvár híres történelmi sírkertjébe, a Házsongárdi temetőbe ugyancsak ellátogattunk. Ezt a gyönyörű fekvésű erdélyi nemzeti panteont az évszázadok során nagyon sokan keresték fel; itt járni-kelni felér egy rendhagyó irodalom- és történelemórával. Sok tudós, reformátor, és művész síremlékeit kerestük meg. (A mi csapatunk Szenci Molnár Albert, református lelkész, teológiai író, zsoltárfordító, nyelvész sírjának helyét derítette fel!).
Fáradtan érkeztünk este szálláshelyünkre, Torockóra, ahol a Székelykővel szemben volt a szállásunk, nagyon vendégszerető családoknál.
2014. szeptember 11.
A harmatos, friss levegőtől felocsúdva ébredtünk, és egy ízletes reggeli után indultunk első programunkra, Tordára. Útközben meghallgattuk a Szent László legendáját, és megcsodáltuk a tordai hasadékot. Tordán az ótordai református műemléktemplomban tartottunk áhítatot, egy számunkra szokatlanul régies, de nagyon megnyugtató és magával ragadó légkörű helyszínen. Istennek ez a középkori eredetű hajléka végtelen békességet és nyugalmat árasztott. A lelkész mesélt Petőfiről, aki itt búcsúzott el feleségétől és kisfiától, ez volt utolsó találkozásuk színhelye.
Lazításul sétáltunk egyet a Fő utcán és elmentünk a tordai sóbányába, amely a maga 13 emelet mélységével félelmetes, de ugyanakkor egyszersmind csodálatos volt. Ez a bánya már a XVII. században működött, de mára csak turisztikai látványosság. Különleges és érdekes gyógyászati és kulturális része is.
Nagyenyedre érve meglátogattuk a Bethlen Gábor Kollégiumot amelyben megalakulásakor a képzésnek három pillére volt, teológia, filozófia, filológia.
Nagyon sok tehetséges, Erdély hírnevét öregbítő ember okosodott ezekben az iskolapadokban. Többek között: Apáczai Csere János, Bolyai Farkas, Fogarasi Albert, Pápai Páriz Ferenc, Bod Péter, Kőrösi Csoma Sándor, Áprily Lajos, Sütő András. Ebéd után Gyulafehérvárra vezetett az utunk. Megnéztük az ortodox koronázási katedrálist, amely a XX. században épült. Ez egy óriás méretű építmény, amelyben hatalmas freskók láthatók. Ezután, az időben visszafelé haladva, a 600 éves római katolikus székesegyházat tekintettük meg. Fejet hajtottunk Hunyadi család szarkofágjai előtt.
A hosszú és fárasztó nap után hazaérkeztünk Torockóra. Vacsora után még ismerkedtünk a faluval, népművészeti boltjaival, vásárolgattunk és sétálgattunk egyet Torockó központjában.
2014.szeptember 12.
Kissé hűvös reggelre ébredve, fázósan indultunk utunkra. Először rövid sétát tettünk Torockón, majd megtekintettük a Néprajzi Múzeumot. Itt megismerkedtünk a helyi népviselettel, a keresztszemes és rámán varrott kézimunkákkal is. Továbbá a falu iparművészeti ékességeivel, a kézzel festett bútorokkal. Láthattuk a vasművesség régi tárgyait is, hiszen a falu eredeti lakói német vasművesek voltak. Innen származik Torockó múltjának egy nevezetes napja, a „vaskenyér ünnepe”, amelyet Ignácz Rózsa, a fogarasi esperes leányából lett híres írónő is megörökített „Torockói gyász” című ifjúsági regényében.
Utunkat tovább folytatva a torockószentgyörgyi várhoz érkeztünk, amely az Ordaskő lábánál fekszik. A XII. században épített várnak ma már csak romjai találhatók itt.
Körösfőn elmondtunk egy imát, az 1764-ben épített református templomban. A többször átépített kazettás mennyezettel díszített templom a Világörökség része. Megnéztünk egy kirakodóvásárt is, ahol lehetett vásárolni cserépből készült használati tárgyakat és egyéb kézműves termékeket.
A Királyhágónál ebédeltünk, gyönyörű környezetben.
A kirándulás utolsó állomásán, Élesden meglátogattuk a Kajántó Mária Református gyermekotthont, ahol kedvesen fogadtak minket a kisgyerekek. Énekeltünk, imádkoztunk és átadtuk nekik ajándékainkat. Rövid beszélgetés után érzékeny búcsút vettünk tőlük és elindultunk hazafelé. Közülünk sokan megkönnyezték a búcsú perceit.
A buszon mindenki fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva várta a hazaérkezés pillanatait. Örömmel láttuk viszont szüleinket a késői órán. Jó érzés volt ismét itthon lenni.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani, társaink nevében is, az iskola vezetőségének, tanárainknak és szüleinknek, hogy hozzásegítettek bennünket ehhez a feledhetetlen, egyszerre tudás- és hitépítő kiránduláshoz. A hetedik osztályosok 22 fővel a Határtalanul Pályázat keretében, a 22 kilencedikes diák a „Benkő István lelkipásztor emlékére Alapítvány” finanszírozásával vett részt az erdélyi tanulmányi kiránduláson.
Tóth Inez Ivett 7/a és Puskás Erika 7. /m. osztályos tanulók