Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította a holokauszt magyar áldozatainak emléknapjává április 16-át, a XX. század egyik legnagyobb népirtásának magyar mártírjairól 2001-ben emlékeztek meg először. A második világháború alatt elkövetett emberiség ellenes bűncselekménynek sajnos bőven akadtak áldozatai Újpesten is.
A hazai deportálások és embertelenségek jókora része köthető az 1944. március 22-e és augusztus 29-e között regnáló Sztójay-kormányhoz, melynek tagjai szorosan együttműködtek a nemzetiszocialista Németország hatóságaival és az 1944. március 19-ei megszállás óta hazánkban működő képviselőivel. A magyar zsidóság halálba küldésében különösen Endre László, a belügyminisztérium közigazgatási államtitkára és Baky László belügyi államtitkár jártak élen, akiket a visszaélésekről nem hivatalos úton értesülő Horthy Miklós kormányzó sikertelenül próbált eltávolítani pozíciójukból.
Működésüknek eredményeképp Újpesten is antiszemita rendeletek alapján kezdődött meg a kerület zsidóságának ellehetetlenítése: elkobozták a zsidóktól rádiójukat, kikapcsolták telefonjaikat, addigi munkájukból kizárták és értékeik beszolgáltatására kötelezték őket. A sárga csillag viselésére kötelezett zsidóktól élelmiszerjegyeiket is elkobozták, és hamarosan megkezdődött a kilakoltatásuk is, melyre a felállított Zsidó Tanácsot kötelezték.
1944. június 24-én a gettósított zsidókat kihajtották a Magdolna városi pályaudvarra és onnan a békásmegyeri és budakalászi téglagyárba hurcolták. Ide az újpesti, kispesti, pesterzsébeti, pestújhelyi zsidókat zsúfolták össze.
A 18 ezer újpesti és velük együtt a rákospalotai, szigetmonostori, leányfalui, pócsmegyeri, tahitóthfalúi, visegrádi zsidók – és a cigányság – deportálását 1944. július 11-én kezdték meg.
Az Újpesti Zsidó Hitközség 1946-ban alakult újjá dr. Murányi Miklós főrabbi és Schwartz Jenő elnök vezetése alatt.
Az újpesti zsinagóga udvarán 1948. július 25-én avatták fel a 12 ezer újpesti zsidó mártír nevét megörökítő emlékművet, melynek avatásán az akkori köztársasági elnök, korábbi miniszterelnök, Tildy Zoltán is részt vett a kormányképviselőivel együtt.
A korabeli tudósítások szerint az avatáson „hatalmas sokaság” jelent meg. Lineczky Bernát pesti főkántor „megrázó gyászéneke” után dr. Murányi Miklós a következőképpen emlékezett meg a vértanúkról:
„A mártírok szelleme mutasson számunkra új utat! Szakítsunk a gyászos múlt átkos örökségével: az évszázados elnyomásból fakadó kisebbségi érzéssel! Nyújtsuk kezünket azoknak, akik szakítanak a múlt szellemével és megértéssel nézik a gyászoló zsidóság nagy kérdéseit. Építsük fel együtt a szeretet és az új társadalmi rend megújhodott világát!”
Az emlékművön helyet kapott öt kivégzett újpesti zsidómentő neve is. Forgács István asztalosról, Rezik Károly tisztviselőről, Bán Tibor, Porázsai György és Borsos Rózsi gyári munkásokról külön is megemlékezett a főrabbi.
Az eseményen felszólalt Döbrentey Károlyné, Újpest akkori polgármestere és a Nemzeti Bizottság képviseletében Kerti László, aki a következő szavak kíséretében adta át a zsidó hitközségnek az emlékművet:
„Ez az emlékmű kettős célt szolgál: lelki szükséglet volt befelé, a maradék zsidóság irányába és távolabbi célja a lelkek újjáépítése.”
A újpesti zsidóság meggyilkolt tagjainak emléket állítva ekkor nevezték át a gróf Apponyi Albert utat Mártírok útjává, ahol az 58. szám alatt tábla állít emléket az elhurcoltaknak.
(Fotó: Bán Kiss Editnek egyik, a zsidóság XX. századi szenvedéseit bemutató reliefje az újpesti zsinagóga kertjét határoló falon)