Mihály Gábor szobrászművészt immár harmadik alkalommal kérte fel a kiváló újpestieket megörökítendő bronz dombormű, és emléktábla készítésére az Újpesti Közművelődési Kör. A Munkácsy-díjas szobrászművész, aki a főiskolán Mikus Sándor és Somogyi József mesterek tanítványa volt, örömmel vállalta Plósz Sándor jogtudós megmintázását. Újpest központi hely az életében.
– A szomszédos Rákospalotán nevelkedtem, ott is érettségiztem a Dózsa György Gimnáziumban, voltak újpesti barátaim. A művészetekkel Újpesten kötöttem örök barátságot, a Nagybányai Nagy Zoltán Művészkör meghatározó szerepet jelent pályámon. Innen ered az újpesti képzőművészekkel való, mai is meglévő ismeretségem, többükkel jó barátságom. Jó ideig sportoltam, birkóztam az Újpesti Dózsában.
– Miként fogadta Plósz Sándor portréjára a felkérést?
– Egy alkotóművész számára egy megbízatás mindig örömteli. Számomra egyben jelzi, hogy a kör tagjai nemcsak az elkészült alkotásokat fogadták be, hanem, mint mondták, megbízható vagyok a határidők tekintetében is. Dr. Plósz Sándor jogtudós megmintázásával ugyanazon korba tértem vissza, mint Pállya Celesztin, és dr. Semsey Aladár megformálása során.
– Mi segítette a portré megmintázásában?
– Az alkotó képekre, emlékekre hagyatkozik, hiszen ilyen időtávlatból általában nincs már kortárs, olyan ember, aki személyesen ismerhette a megmintázandó személyt. Plósz Sándor arcképe segítségemre volt. Olyan portré volt a célom, amelyben benne van a kor figurája, a jellemző öltözet, hajviselet és az a karakteres megjelenés, ami az embert jellemezte.
– Lesz-e folytatás?
– Az Újpesti Közművelődési Kör minden bizonnyal készen áll a szép hagyomány folytatására, főleg ha mecénások is segítik. Bizakodó vagyok, talán lesz még arra alkalmam, hogy alkotásaim Újpestre kerüljenek.
B. K