Elment nyaralni a futball! Az új és régi stadionok kiürültek, csak szél és napsütés cselezget a pályákon. A lelátók üresek, ahogy sajnos elég üresek meccsek idején is. De majd jön valami csoda és feltámad a szurkolás.
Az ország mára talán legpatinásabb létesítménye, a Szusza Ferenc Stadion, mint minden évben, most is szóba került: a világítás korszerűsítése, némi felújítás, mert az idő nem múlik nyomtalanul a „szentély” felett se.
De az hamar és igen egyértelműen kiderült, hogy az Újpest nem költözik a Megyeri útról! Még ideiglenesen se, a „Szusza” marad a hazai pálya, mert inkább lecsocsózzák vagy legombfocizzák a hazai meccseket, mintsem költöznének.
A névadó egyszer – 2002-ben – rosszul lett Hidegkúti Nándor búcsúztatásán. A mentők kórházba szállították, ahol állapota stabilizálódott. A TV-ben látott jelenet nem volt megrázó a mai megrázókhoz képest, hiszen egy idős, hófehér hajút vittek hordágyon.
Csakhogy ezt az idős urat így látva, összedobbant egy újpesti generáció szíve, és dobolt együtt a betegszállítók sietős lépteivel. Azoké, akik még villamossal is tudtak a Megyeri útra járni, olykor fürtökben lógva a „kitérős”, botcserélős 8-as vagy a 10-es lépcsőin.
Szuszát pályája csúcsán nem kevesen a világ legjobb csatárának tartották, holott nem volt annyiszor válogatott, mint ahányszor lehetett volna. Egyesek szerint azért, mert egy fontos meccs előtt súlyos sérülést szenvedett, amikor Sebes Gusztáv már tervezgette az Aranycsapat játékrendszerét. Mások viszont tudni vélik, hogy szókimondó természete miatt mellőzték. De a legvalószínűbb, hogy balszerencséjére vagy szerencséjére kortársa és honfitársa volt két másik csatárnak. Az egyiket Hidegkúti Nándornak, a másikat Puskás Ferencnek hívták. Szusza huszonnégyszer játszott a nemzeti tizenegyben, és 18 gólt szerzett válogatottként.
Nem volt beceneve és „civilben” alig lehetett látni a kerületben. A Váci út végén lakott, a stranddal szemben, aminek mára elöregedett díszletei között régen volt diákszerelmek emléke bolyong. A házat és lakóját különös tisztelet övezte. A „Tungira” menők vagy onnan jövők megilletődötten mentek el a háromnegyedig leengedett redőnyökkel titokzatoskodó, egyszerű, elegáns kis villa előtt, aminek rácsos vaskapuján szolid fémtábla hirdette lakóját: Szusza Ferenc. Titkon mindenki azt remélte, hogy egyszer feltűnik a kapuban, vagy az udvar még belátható szegletében. De nem! Ő csak a játékoskijáróban szeretett feltűnni, és az ellenfél térfelén akarta felhívni magára a figyelmet.
A futballdicsőség, akárcsak az ifjúság, mulandó. De ha emlékeznek az emlékezők, akkor fennmaradhat örökre. Amíg emberek élnek a vasúti híd, a Duna, a Megyeri Csárda, a palotai állomás, a felüljáró és a Búr-telep között.
Réti János
Szusza Ferenc 1923 – 2006
A Megyeri úti stadiont 2003. október 25-én, 80 éves születésnapja alkalmából róla nevezték el.