Pál Feri atya hazánk egyik kultikus alakja. Ennek a kategóriának nem biztos, hogy örülne, maradjunk inkább annyiban, hogy jelenség. Római katolikus papként több száz ember ül előadásain, könyvei pedig már a megjelenéskor a sikerlisták élén állnak.
Pálferi, ahogyan a weboldalán is szerepel, mindamellett hogy lelkész, mentálhigiénés szakemberként tömegeket mozgat és épít heti rendszerességgel. Még véletlenül sem egy olyan emberről van szó, aki önjelölt lélekbúvárként, életvezetési tanácsadóként fogalmaz meg magasztos tartalmakat, vagy kapirgál homályos gondolati burkokat valami felsőbb szférából.
Előadásai 2002 őszén kezdődtek, majd 2011-re megtöltötte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának termét, mostanra pedig a MOM Kulturális Központ ad otthont a pálferiseknek, akik alkalmanként meghaladják az ezer főt.
Humoros, lendületes, megkapó. Így nem nehéz befogadni a nehéz kérdésekre adott válaszait, megoldásait, a pszichológia, teológia, spiritualitás és a társadalomtudományok területéről. Érdekes megközelítésből ad útmutatást a családi, párkapcsolati problémákra, egyszerű szavakkal, melyek megmaradnak az emberben.
„Nagyon érdekes, hogy azok, akik a saját sebzettségeikre, gyermekkori fájdalmaikra, hiányaikra adott válaszként rátalálnak az életük személyes értelmére, rátalálnak egymásra is. Az ilyen életút elkezd másokat is érinteni, teljességvezéreltté válni. Ugyanis az, aki először önző módon próbálta magát függetleníteni a többiektől, hogy végre kiderüljön, ki is ő valójában, egyszer csak rájön, hogy köze van a többiekhez. Sőt nemegyszer a legönzőbb emberek válnak végül igazán önzetlenné.” – írja A szorongástól az önbecsülésig című könyvében.
Előadásai 2002 őszén kezdődtek, majd 2011-re megtöltötte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának termét, mostanra pedig a MOM Kulturális Központ ad otthont a pálferiseknek, akik alkalmanként meghaladják az ezer főt.
Humoros, lendületes, megkapó. Így nem nehéz befogadni a nehéz kérdésekre adott válaszait, megoldásait, a pszichológia, teológia, spiritualitás és a társadalomtudományok területéről. Érdekes megközelítésből ad útmutatást a családi, párkapcsolati problémákra, egyszerű szavakkal, melyek megmaradnak az emberben.
„Nagyon érdekes, hogy azok, akik a saját sebzettségeikre, gyermekkori fájdalmaikra, hiányaikra adott válaszként rátalálnak az életük személyes értelmére, rátalálnak egymásra is. Az ilyen életút elkezd másokat is érinteni, teljességvezéreltté válni. Ugyanis az, aki először önző módon próbálta magát függetleníteni a többiektől, hogy végre kiderüljön, ki is ő valójában, egyszer csak rájön, hogy köze van a többiekhez. Sőt nemegyszer a legönzőbb emberek válnak végül igazán önzetlenné.” – írja A szorongástól az önbecsülésig című könyvében.
VG