A magyarországi méhek napja – A természet csendes őrzőinek ünnepe
A világvégét megjövendölők sok dologban nem értenek ugyan egyet, de abban mindegyiküknek hasonló az álláspontja, hogy a mostani ökológiai egyensúly felbomlásának, pusztulásának az első jele lesz az, hogy a méhek, a beporzásért leginkább felelős kis rovarok egyszer csak majd hirtelen eltűnnek az életünkből. Nem véletlen tehát, hogy ezeknek az igen fontos szerepet betöltő, nem mellékesen mézet is készítő ízeltlábúaknak külön nap jutott a naptárban, amit Magyarországon minden év április 30-án ünneplünk.
Az újpesti hársokon is gyűjtögetnek
A méhek napját hazánkban 1994 óta tartják meg, a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére. A választott dátum, április 30., szimbolikus: a természet ilyenkor már teljes virágzásban van, a méhek pedig aktívan gyűjtik a virágport és a nektárt, megkezdve éves beporzó tevékenységük csúcspontját. „Természetesen a méhészek feladata nem ekkor indul, hiszen nekik már egy ütőképes állománnyal kell ilyenkor rendelkezniük, ha eredményesen szeretnék zárni a szezont. Eddigre már át kell vizsgálnunk a méhek egészségi állapotát, és az esetleges elhullásokat ajánlott pótolni.” – kezdte el szakmájának kisebb titkait megosztani velünk Andó Csaba méhész, akinek termékeivel magunk is összefuthatunk az újpesti piacon, a főbejárattal szemben található standon. „Meglepő lehet, de itt, Újpest városrészben is vannak olyan területek, ahol tudnak gyűjtögetni a méheink. Jellemző módon a hársfa virágzását szoktuk nyomon követni a kerületben, de az ország több régiójában is folyamatosan dolgoznak a kis hatlábú fullánkosaink.” – jegyezte meg Csaba, aki rögtön azt is hozzátette, hogy a termékpalettájuk az itthoni régiók összes fellelhető virágporból készült édességet tartalmazza.
A méhek a természet beporzóinak egyik legfontosabb csoportja. Világszerte a haszonnövények mintegy 75%-át valamilyen formában rovarok, köztük elsősorban a méhek porozzák be. Magyarország méhészeti hagyományai igen régre nyúlnak vissza. A Kárpát-medence kiváló természeti adottságokkal rendelkezik a méhészkedés szempontjából: sokféle virágos növény található, és a klíma is kedvező, ennek köszönhetően hazánk méztermelése jelentős, Európa egyik legnagyobb exportőrei közé tartozunk. Főként akác-, hárs-, napraforgó- és repcemézet termelnek itthon. Ugyanakkor, a magyar méhészek is egyre több nehézséggel szembesülnek napjainkban. Az elmúlt években egyre gyakrabban fordul elő méhpusztulás, amely mögött különböző tényezők állhatnak. A mezőgazdasági területeken történő vegyszerhasználat, az urbanizáció következtében bekövetkező élőhelyvesztés, a kórokozók térhódítása, illetve nem mellékesen a klímaváltozás is negatívan hat a méhállomány populációjára.
A méhek védelme közös felelősségünk, amiben a fiatal generáció érzékenyítése különösen fontos. A méhek napja ezért számos iskolában, óvodában ismeretterjesztő programokkal, méz- és virágkóstolókkal, játékos tanulással jár együtt. Ám a méhek napja nem csupán egy újabb naptári esemény. Ez az ünnep figyelmeztet bennünket arra, hogy egyetlen apró rovar eltűnése is súlyos következményekkel járhat. Érdekes és egyben igen szomorú tény ezzel kapcsolatban, hogy a robbanásszerű iparosodással „megáldott” kínai tartományokban olyannyira nincsenek méhek, hogy a beporzás már a közmunkások feladata. Ők rongyokból, szőrmékből készített eszközökkel, tollseprűkkel végzik el a méhek munkáját. Ebből, a szinte hihetetlen tényből is belátható, hogy e kis rovarok sorsán keresztül egyben saját jövőnkről is döntünk, ezért is fontos, hogy április 30-án álljunk meg egy pillanatra, és adjunk hálát a méheknek – a természet csendes őrzőinek.