A történelem szabadsága

  •  
  •  
  •  

Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 161-ik évfordulójára emlékező újpesti diákok hagyományosan Lebstück Mária huszárfőhadnagynak a Megyeri úti temetőben lévő síremlékénél gyűltek össze. A március 12-én megtartott emlékműsort a Bródy Imre Oktatási Központ 12. a osztályának tanulói Vészi Gézáné tanárnővel közösen állították össze, és énekkel, prózával, verssel emlékeztek Lebstück Mária életútjára.

A Bródy Oktatási Központ közel 70 tagú általános iskolai és a gimnázium 9. évfolyamán tanuló diákból álló énekkart Lehner Ágnes tanárnő vezényelte.
A nemzeti emlékezést az Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium koszorúzási ünnepsége követte március13–án, délelőtt 10 órakor a Görgey szobornál.
A Petőfi-szobornál megtartott központi ünnepségen az Újpesti Civil Kórus, a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar, az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola Fúvószenekara és a Kicsinyek Kórusa zenei kísérete mellett Lukács Sándor színművész szavalatával kezdődött a rendezvény. Dr. Estók János történész, Újpest díszpolgára a beszédében kiemelte:
Március 15-e különleges nap. Ezen a napon minden magyar ember bárhol is él a világon – a Kárpát-medencében vagy akár az Atlanti óceán túloldalán – valami emelkedettséget, büszkeséget érez a lelkében.
Március 15-én a közös történelmi múlt és kultúra, a magyarság összetartozásának érzése keríti hatalmába az embert. Tudjuk, hogy a világ szemében is nagyra nőtt a polgári alkotmányát vér nélküli forradalomban kivívó, azután szabadságát 1848–49-ben vérét áldozva megvédeni kész magyarság.
A magyar név 1848 után ily fényesen csak 1956 forradalma idején tündökölt.”
Koraeste, nemzeti ünnepünkön hagyományosan az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola várta a városrész zeneszerető közönségét a Városháza dísztermébe, a Városházi Esték hangversenysorozat újabb előadására. A koncert műsorszámainak összeállításával az iskola alapítója és névadója halálának centenáriumára és Haydn halálának kétszázadik évfordulójára is emlékeztek. A művésztanárok és az egykori tanítványok ünnepi koncertjére vendégeket is vártak: az Újpesti Civil Kórust- Kádár Ágota vezényletével – , továbbá Káldi Kiss András operaénekest, Kemenes András zongoraművészt, Széles András citeraművészt, a népművészet ifjú mesterét. Az estet Kárpáti Magdolna és Hruby Edit énekszáma, Skripeczky Istvánné hegedűjátéka, Mezei Pál és dr. Mészárosné Petrován Mária zongorakísérete, Deákné Szabó Zsuzsanna , Dancsó Diána hegedű,- Sipos Gergő gordonkajátéka, Petrovics Anna fuvolajátéka, Ella Miklós, Regős Szabolcs, Nyíriné Lakatos Gabriella hangszeres triója, tette emlékezetessé.
 
 

Dr. Estók János ünnepi beszéde
Elhangzott: 2009. március 15-én
 
Tisztelt ünneplő újpesti polgárok,
kedves fiatalok!
 
Március 15-e különleges nap. Ezen a napon minden magyar ember bárhol is él a világon – a Kárpát-medencében vagy akár az Atlanti óceán túloldalán – valami emelkedettséget, büszkeséget érez a lelkében.
Március 15-én a közös történelmi múlt és kultúra, a magyarság összetartozásának érzése keríti hatalmába az embert. Tudjuk, hogy a világ szemében is nagyra nőtt a polgári alkotmányát vér nélküli forradalomban kivívó, azután szabadságát 1848–49-ben vérét áldozva megvédeni kész magyarság.
A magyar név 1848 után ily fényesen csak 1956 forradalma idején tündökölt.
 
 
1848-ban a pozsonyi országgyűlés reformmunkálatainak az itáliai és a franciaországi forradalom híre adott új lendületet. Az ellenzék döntő elhatározásra jutott: Kossuth Lajos az alsótáblán elmondott történelmi jelentőségű 1848. március 3-i felirati beszédében a polgári átalakulás teljes programjának azonnali megvalósítását javasolta. Nagyon fontos volt, hogy az örökös tartományok számára is alkotmányosságot igényelt. Kossuth beszéde lett Magyarországon a forradalom nyitánya.
A következő napokban fölgyorsuló, Pozsonyban, Bécsben és Pest-Budán egymást erősítve zajló eseményeknek a birodalom konzervatív erői már nem tudtak megálljt parancsolni. A császárvárosban Kossuth szavaira is válaszolva alkotmányt követelő tömegmegmozdulások kezdődtek, és március 13-án Bécs a fegyvert ragadó forradalmárok kezébe került. A császár menesztette a régi rendszert megtestesítő Metternich kancellártt és alkotmányt ígért.
A bécsi forradalom cselekvésre ösztönözte a pest-budai Ellenzéki Kör tagjait és a Pilvax-kör radikálisait, a „márciusi ifjakat”.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves diákok!
Jó ezen a napon magyarnak lenni!
Miért is van ez így?Azért, mert 1848 tavaszán elődeink mertek bátrak lenni.
Bátrak voltak akkor, amikor március közepén Pest-Budán az utcára vonultak. Így adtak nyomatékot jogos követéléseiknek. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Vidats János és mások, azaz a huszonéves fiatalokból álló radikális ellenzékiek a Pilvax kávéházból indulva csináltak történelmet.
 
Mindenek előtt szabadságra vágytak. Valódi szabadságra. Olyanra, amely nem kiváltságos keveseket illet meg, hanem mindenkinek egyformán jár. Szabadon akartak élni, gondolkodni és boldogulni a világban. Szabadon akarták elmondani véleményüket szóban és közölni gondolataikat írásban. Ezért követelték a cenzúra eltörlését, a sajtó szabadságát. Az egyetemistákkal, pest-budai polgárokkal megszaporodott, több ezres tömeg szétkapkodta a Landerer és Heckenast Hatvani utcai nyomdájában cenzori engedély nélkül frissen kinyomtatott Tizenkét pontot és a Nemzeti Dalt.
 
Az összesereglett emberek éltették az Irinyi által megfogalmazott és felolvasott Tizenkét pontba foglalt radikális ellenzéki programot. Mámorosan visszhangozták Petőfi Nemzeti Dal című költeményének refrénjét: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”
 
Délután a tízezer főre duzzadt tömeg törvény előtti egyenlőséget, lelkiismereti szabadságot követelt a Nemzeti Múzeumnál, a Városházánál, azután Budán, Táncsics Mihály kiszabadításakor. Azt kívánták, hogy minden ember születési helyzetététől, nyelvi vagy felekezeti hovatartozásától függetlenül egyenlő legyen a törvény előtt. Akarták, hogy mindenki szabadon, önnön hite, lelkiismerete szerint dönthesse el azt, hogy melyik vallást követi.
 
Szabadon akartak dönteni arról is, hogy kik irányítsák az ország ügyeit. Maguk akarták kiválasztani azokat, akik a törvényhozásban érdekeiket képviselik. Népképviseleti alapon nyugvó választásokat, és a törvényhozásnak felelős független magyar kormányt akartak. Vagyis a maihoz a leglényegesebb elemekben hasonló polgári parlamentáris rendszert.
 
Azt kívánták, hogy mindenki fizessen adót. Wesselényi Miklós báró nagy programadó művében, a Balítéletekben már az 1830-as években kifejtette, hogy az igazi szabadságot nem az adófizetés alóli mentesség jelent. Éppen ellenkezőleg: aki adót fizet annak és csakis annak van joga választott képviselői által a köz dolgaiba beleszólni, és abba is, hogy hogyan használja föl a kormány a befizetett adójukat. Ez a valódi polgári szabadság!
 
Jó ezen a napon magyarnak lenni!
1848 márciusában ugyanis megmutatkozott, hogy sokan vannak olyanok, akik Magyarország jövőjét, az elkövetkező nemzedékek boldogulását fontosabbnak tartják saját, rövid távú érdekeiknél.
 
A nemesség többségének volt bátorsága önként lemondani kiváltságairól. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk a pozsonyi országgyűlésen 1848 tavaszán tanácskozó, reformhajlandóságú birtokos nemesekről. Kossuth vezetésével nemcsak polgári alkotmányt követek Magyarországnak és a birodalom örökös tartományainak, hanem lemondtak nemesi előjogaikról, földesúri kiváltságaikról is.
Igaz, hogy a dél-itáliai és a franciaországi forradalmi események, azután a március 13-án kitört bécsi forradalom felgyorsította a magyarországi változásokat, mégis elmondhatjuk, beérett a Wesselényi Miklós báró, Széchenyi István gróf, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc, Batthyány Lajos gróf és Kossuth Lajos vezette reformkori ellenzék magvetése.
 
Felelősségérzet és bátorság kellett ahhoz, hogy a jobbágyok adójáról, ingyen munkájáról lemondva, az adófizetést magukra is kötelezően vállalva átlépjenek egy új, a legtöbb nemesember számára ismeretlen világba. A piaci viszonyok közé. Mi, kései utódok már tudjuk, hogy a tőkés gazdaság a kis- és középbirtokos családok számára a legtöbb esetben végül a nemesi birtok elvesztésével, egzisztenciális süllyedéssel járt.
 
De kanyarodjunk vissza 1848 napjaihoz! A nemesség kiállt az áprilisi törvényekben a király által szentesített alkotmányért, a polgári vívmányokért. Sőt, katonai tapasztalatokkal rendelkezve volt bátorságuk arra is, hogy a honvédsereg élére álljanak. Többségében ők adták 1848–49-ben a szabadságharc tisztikarát. És ez a honvédtisztikar szenvedte el a legnagyobb véráldozatot a haynaui megtorlás idején.
 
 
Jó ezen a napon magyarnak lenni,
mert a 19. században kikerültek sorainkból olyan emberek, a legjobbak, akik a politikát szolgálatnak tartották. Volt közöttük is éles vita. Gondoljunk csak, Széchenyi István grófra, aki nemcsak Kossuthra, hanem Batthyányra és Deákra is képes volt az epés támadások özönét zúdítani, ha azok nem az általa, mármint Széchenyi által, egyedül jónak tartott úton jártak. Mégis, 1848 tavaszán, nyarán mindegyikük vállalta a kormányban való részvételt. Önérdeket sohasem nem keresve törekedtek a nemzet szolgálni.
 
Tisztelt ünneplő újpesti polgárok,
kedves fiatalok!
 
Magyarország 1848 tavaszán polgári alkotmányos királysággá alakult. Erdély és Magyarország uniójával, sok évszázados megosztottság után, ismét megteremtődött az egységes, egy központból kormányzott magyar állam. Az ország első polgári államformája az alkotmányos királyság lett. Ekkor jött létre Magyarországon a népképviseleti parlamentarizmus. Az ország az alkotmányos jogállamiság útjára lépett.
 
Magyarországon 1848 jobbágyfelszabadító, jogegyenlősítő törvényei alkotják a polgári átalakulás visszavonhatatlan mérföldkövét. A feudális kiváltságok eltörlése, a polgári szabadságjogok kivívása, a polgári földtulajdon megteremtése volt a hosszú távú biztosítéka a polgári társadalom kiépülésének és a gazdaság növekedésének.
 
Az európai forradalmakat, nemzeti mozgalmakat a reakciós hatalmak 1848–49 folyamán leverték. A Habsburg-ellenforradalom csak a cári Oroszország segítségével tudott győzedelmeskedni a magyar függetlenségi harcon, Európa legheroikusabb szabadságküzdelmén.
A fegyveres erő elfojthatta a forradalmat és leverhette a nemzeti függetlenségi küzdelmet, de a polgári átalakulás folyamatát nem lehetett visszafordítani. Az alkotmányosságtól is csak ideig óráig tudták megfosztani a magyarságot.
 
Nekünk, kései utódoknak feladatunk, hogy híven ápoljuk 1848 hagyományát, amelyben a magyarság szabadság iránti vágya él múlhatatlanul.