A városi embernek ritkán adatik meg, hogy friss puha hóban, szikrázó napsütésben, csilingelő lovas szánnal repüljön az ünnepek idején tova. A Száncsengő, a Csendes éj, a Fehér karácsony CD-ről tölti be a szobát. Az elmúlt négy hétben, advent idején a karácsonyt vártuk, megérkezett. Háromrészes sorozatunkban az ünnepi szokásokat jártuk körbe.
December 25-e és a magyar karácsony
A XVIII. században karácsony ünnepének még nem volt akkora jelentősége, mint a húsvétnak. A karácsony a millenniumi időkben vált szokássá. Ma a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus, a Megváltó születésének napja, a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe.
Máig tisztázatlan, miért került a karácsony december 25-ére. Valószínű, hogy a régi keresztények így akarták háttérbe szorítani a „legyőzhetetlen nap” születésének pogány római ünnepét. Ez az alkalom a téli napforduló utánra esett, amikor a nappalok ismét hosszabbak lettek.
Egy római almanach szerint már Kr.u. 336-ban megünnepelték Rómában a karácsonyt. A Római Birodalom keleti részén azonban január 6-án emlékeztek meg arról, hogy Isten megjelent Jézus születésekor és megkeresztelkedésekor, Jeruzsálemben pedig a születést ünnepelték. A IV. század során a legtöbb keleti egyház átvette Jézus születésének ünnepéül a december 25-i dátumot.
Fordul, lép
A magyar karácsony szó szláv eredetű, s szintén a téli napfordulóra utal. Kevesen tudják, hogy honnan ered az ünnep elnevezése. Legvalószínűbb, hogy a korciti, fordul, lép szó származéka, és a téli napforduló örömére, az azt megelőző várakozásra utal. Ilyenkor ettek, mulattak, meggyújtották az ünnepi fahasábot, fenyőfát állítottak, zöld növényekkel díszítették a házakat, jókívánságokat és ajándékokat váltottak. A tűz és a fény a meleg és a hosszú élet jelképei, ezért mindig fontos szerepük volt a téli ünnepeken, akár pogány, akár keresztény felfogásban.
Hagyományosan a család ünnepe
A karácsonyt hagyományosan a család és a gyermekek ünnepének tekintik, akik a kis Jézus (keleten és a katolikus nyugati vidékeken) vagy Szent Miklós, a Mikulás (nyugati protestáns országokban) nevében kapnak ajándékot.
Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születésnapjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel, december 14-én éjfélkor, vagy 25-én, napközben.
December 25-én általában a karácsonyi ebéd, vagy karácsonyi vacsora a nap fénypontja. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában a december 24-e estéje, a szenteste, míg a nyugat-európai országokban többnyire december 25-e.
A családokat odahaza díszes fenyőfa várja. A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított karácsonyfa német, protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, rokoni kapcsolatokkal bíró arisztokrata családok által jutott el. Pesten az első karácsonyfát minden bizonnyal Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben. Elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. Az 1840-es években a polgárcsaládok karácsonyához az örökzöld fenyő már hozzátartozott. A ’60-as években, adventi időszakban, Pesten fenyővásárok voltak. Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, melynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór “A koldusgyermek” című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.
A magyar paraszti életben a mai értelemben vett karácsonyfa állítás szokása, házilag főzött szaloncukorral, a fa alá helyezett betlehemmel, csak a XX. században terjedt el. A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt, volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. A karácsonyfát hagyományosan vízkeresztkor, január 6-án bontják le.
(Forrás: Wikipédia, ünnep.mentha.hu/karacsony, Kulcs Magazin)