Balog Zoltán a köztársasági elnök megbízásából Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetéseket adott át a tudomány és a kultúra jeles hazai képviselőinek augusztus 20-a alkalmából, köztük Erkel Tibornak, akinek díszpolgári címéről épp a minap döntött az újpesti közgyűlés.
MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZT kitüntetést adta át:
- Albert Zsuzsa írónak, rádiószerkesztőnek,
- Bakos Klárának, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem könyvtárigazgatójának,
- a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökének,
- Banner Zoltán művészeti írónak, művészettörténésznek, költőnek, előadóművésznek,
- dr. Barsi Balázsnak, a Sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom és
- Kolostor igazgatójának és házfőnöknek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszék tanárának,
- Bálint Márta színművésznek,
- dr. Benoist György idegsebész szakorvosnak, az Országos Idegsebészeti
- Tudományos Intézet nyugalmazott főigazgató-helyettesének, főorvosnak,
- Cséve Magdolnának, a Magyar Rádió Archívuma nyugalmazott igazgatójának,
- Dobozi Eszter József Attila-díjas írónak, költőnek, a Kecskeméti Művészeti Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény igazgatójának,
- Elek Dórának, a Baltazár Színház rendezőjének, művészeti vezetőnek,
- Erkel Tibor Erkel Ferenc-díjas zenei rendezőnek, nyugalmazott egyetemi docensnek,
- Érdi Tamás zongoraművésznek,
- dr. Ferenczi István belgyógyász szakorvosnak, a budapesti Péterfy Sándor utcai Kórház nyugalmazott főigazgatójának,
- Gadóné Kézdy Editnek, az V. kerületi Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatójának,
- Gergely László rendezőnek, a szarvasi Cervinus Teátrum Regionális Színház művészeti igazgatójának, a Nemzetiségi Színház Szövetség elnökének,
- dr. Hajdu Zsolt szülész-nőgyógyász szakorvos, a Kispesti Egészségügyi Intézet főorvosának,
- dr. Hermann Istvánnak, a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatójának,
- dr. Illésné Dr. Kovács Máriának, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar dékánjának, egyetemi docensnek,
- dr. Kiss Irén írónak, költőnek, irodalomtörténésznek, műfordítónak, Kozma István János festő- és iparművésznek,
- dr. Körösényi Andrásnak, az MTA Politikai Tudományok Intézete igazgatójának, az ELTE Politikatudományi Intézet egyetemi tanárának,
- Kujbusné dr. Mecsei Évának, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár igazgatójának,
- dr. Löffler Erzsébetnek, az egri Érseki Vagyonkezelő Központ Könyvtár, Levéltár és Múzeum igazgatójának,
Elismert életút
Augusztus 20–a alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetést adományozta Erkel Tibornak, a tudomány és a kultúra jeles képviselőjének a köztársasági elnök megbízásából Balog Zoltán.
Erkel Tibor Erkel Ferenc-díjas zenei rendező, nyugalmazott docens az Újpesti Városnapok idején újabb elismerésben részesül, Újpest Díszpolgára lesz. A tegnap átvett állami kitüntetés apropóján kereste meg jókívánságaival és kérdéseivel az ujpest.hu szerkesztősége, hogy átadja gratulációját.
– Nagyon köszönöm a jókívánságot – mondta Erkel Tibor. – Nagy meglepetés és öröm mindkét díj számomra. Kicsit „összeérnek” a kitüntetések, de nem baj. Meghatott az a figyelem és a szeretet, ami most körülvesz. Tegnap olyan dolgokat emlegettek a méltatóim, mint közéleti tevékenység, eredményes szakmai életút, az Erkel –díj, amit egyébként 1986-ban kaptam, hogy viccelődtem is: szinte már nem is emlékszem mindenre… Persze ez erős túlzás részemről. Éppen az olimpia kapcsán állapítottam meg, hogy a mai fiatal sportolóink lelkesedésével hasonló módon indultam jómagam is a pályámon. Köszönöm, hogy ezt többen észrevették, méltányolták. Jó szívvel csináltam!
Erkel Tiborral az Újpesti Napló 2010-ben, az Erkel-év kapcsán készített interjút. A kitüntetés apropóján ismét közreadjuk az ujpest.hu olvasóinak.
Évszázadok családi öröksége
Zene és tanítás
Erkel Ferenc zeneszerzőre emlékezik – születésének kétszázadik évfordulója
alkalmából – ebben az évben az ország számos települése, bennük zenei
intézmények és szervezetek. Természetesen figyelemmel az Erkelek zenei
életben végzett tevékenységére is, amelyre Újpesten példa a zeneszerző
legidősebb fia, Gyula által alapított Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola. A
családról, zenéről beszélgettünk az Erkel-család doyenjével, Erkel Tibor
zongoraművésszel, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárával, akit
újpesti otthonában kerestünk fel.
– Beszéljünk a családról. Ön egyedüli Erkel leszármazott?
– Jómagam Erkel Ferenc legidősebb öccsének, Erkel Jánosnak dédunokája vagyok. Kevesen tudnak arról, hogy a bicentenárium rendezvényeit segítendő
több kiadvány is szolgálja az emlékezést. Közöttük kiemelkedik Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc Himnuszának fakszimile kiadása, amelyet Bónis Ferenc
szerkesztésében jelentetett meg a Balassi kiadó. A család történetét pedig a gyulai D. Nagy András dolgozta fel „Az Erkel család krónikája” című kötetben.
Benne napvilágra kerül a teljes családfa, amelyből bizonyítottan kitűnik: Magyarországon valóban egyetlen Erkel-család van! Erkel Ferenc öccsének az ágából pedig rajtam kívül nincs senki, aki hivatásos muzsikus lett volna.
A húgom lányának én lettem a keresztapja, hadd büszkélkedjek vele: ő Sebestyén Márta énekművész. Két fiunk közül András filmművészettel foglalkozik, mint menedzser. László (művésznevén Kentaur), a fiatalabbik,
festőművész, díszlet- és jelmeztervezője számos prózai és zenés műnek. Itthon és külföldön.
– Tudjuk, hogy Erkel Ferenc Gyulán született. Ott vannak a családi gyökerek?
– Az Erkelek elég régen és nagyon messziről érkeztek ide. A vallásháborúk kirobbanása miatt, mint római katolikusok menekültek az akkori Németalföldről. A mai Hollandia területéről érkeztek ide. Az amszterdami telefonkönyvben legalább 100 Erkelt talál. Tehát nem kitalált név. A zeneszerző
nagyapját, idősebb Erkel Józsefet a Gyula városát és a körülötte fekvő földterületeket birtokló Wenckheim Ferenc gróf azért költözette Pozsonyból
Gyulára, mert ő az orgonán kívül zongorán is jól játszott és értette a zeneelméletet. Így alkalmas volt egy együttes megszervezésére is. A gróf deklarálta: Gyula városában az ilyen tanítás „…csak és kizárólag Erkel Józsefnek adatik meg!”1810-ben megszületett Erkel Ferenc, ifjabb Erkel
József legidősebb fia, és itt említsük meg, hogy alig egy évvel később az ország nyugati végén Liszt Ferenc. E két gyermek az ég ajándékaként, de mai szemmel nézve szinte semmibe érkezett. Hol voltak itt akkor az életre megfelelő felkészítést nyújtó elemi iskolák, a személyi és gazdasági feltételek?
– Mégis a zene, a tanítás az a vezérmotívum,ami a családban a mai napig megtalálható lesz.
– Van, aki sakkozik, bridzsezik, kaláberezik, vagy más kártyajátékokat űz. Az én gyermekkoromban számunkra az volt a gyönyörűség netovábbja, ha az ember új kottákból új zeneműveket ismerhetett meg. A szalonban varrtak, hímeztek;
volt, aki olvasott, és a „háttérben” zene, zongora szólt. Háttérzene ma is van: a rádióból, a lemezjátszóról, de ez passzív zenélés. Úgy vélem, az igazi az, amikor valakinek a saját keze alól csendülhet fel a zene. Emlékszem, amikor apám hazaért, kezet mosott, majd azonnal a zongorához ült. Én meg bekuporodtam a zongora alá, a privát barlangomba. Később, amikor már az Erkel Konziban, majd a Zeneakadémián tanultam, egy-egy zenemű hallatán belém vágott
a felismerés: hiszen ezt ismerem! Édesapám játszotta! Apám eredetileg matematikusnak készült.
Terveinek az I. világháború, majd a 7 éves hadifogság vetett véget. Végül a Pallagi Mezőgazdasági Akadémián végzett, és onnan lett a Nagyváradi Káptalannál intéző. Ma talán agronómusnak mondanák. Ezáltal lett „halálos”
ellensége a későbbi kommunista rendszernek, és hát diákként, mint osztályidegent bélyegeztek meg engem is. Apám nagyon komoly kérése volt:
„A politikát messziről kerüld el!” Ezt sikerült 1996-ig megállnom, mikor is országgyűlési képviselő lettem egy ciklus erejéig. De kanyarodjunk vissza még az időben. Debrecen. Nem mellesleg említem meg, hogy a Városi Zenede hangversenytermében Bach, Mozart és mások arcképe között lévő Erkel-portré láttán meglepődtem. Nagynéném világosított fel az addig feltáratlan családi kötelékről. Kényszerűségből kerültem Pestre az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumba zongora-szakra, ahol Zempléni Kornél lett a főtárgy-tanárom. A Piarista Gimnáziumból az egyházi iskolák elleni koncentrált támadás, majd az államosítás űzött ki; a pesti konzervatóriumba viszont befogadtak. Wehner Tibor már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított engem. Akkor már eldőlt: a sok-sok gyakorlás és tanulás eredményeként a pályán maradok. Valószínű természetesen, hogy volt ehhez némi tehetségem… Korán megismerkedtem a tanítással is: ötödéves voltam az egyetemen,
a diplomakoncertre készülés mellett már a Szegedi Konzervatóriumban tanítottam, mellette neveltem árván maradt öcsémet. Öt évig utaztam Szegedre, ahol csodás élményekben volt részem. Bár a koncertezés a családalapítás után még megmaradt ugyan, de egyre inkább az egyetemi oktatás volt a lényeg. Idővel a zongora tanszék vezetője lettem, sőt, a ‘80-as években még rádiós zenei tanszéket is alapítottam. ‘58-ban még szinte egyidős voltam a tanítványaimmal,
majd ahogy haladtam előre a korban, úgy fiatalodtam vissza a diákok által. Akik erre a hivatásra teszik fel az életüket, ma is elkötelezett, szorgalmas és válogatottan tehetséges fiatalok, akikkel öröm az együttlét. Igen, még ma is!
– Nemcsak eldőlt, maradt is évtizedeken keresztül: komolyzene több szinten!
– Ragyogó tanáraim voltak, és óriási élményeket éltem meg a koncerttermekben, valamint az Operaházban. Szerettem volna átadni másoknak is ezt. A családban volt és ma is van belső elvárás a maximális teljesítés felé. Így adódhatott, hogy
miközben zongoraművészként koncerteztem, szinte „hatkezest” játszottam: tanár voltam az egyetemen, ráadásként a Magyar Rádió Zenei rendezője,
majd a Kulturális minisztérium osztályvezetője is. Teljes státuszban. Ma is örömmel tölt el, hogy részese, néha késztetője is lehettem annak a zenepolitikának, amelynek eredményeként a rádió nagy súllyal olyan zeneműveket sugárzott, amely a fiatalokat, és a középkorosztályt is megragadta.
Ugyanakkor nem hagyta cserben az idősebb komolyzene-kedvelő hallgatóságát sem. Talán ennek eredményeként is a 70-es években már számos család zenei általános iskolába kívánta járatni a gyermekét, ahol bizonyítottan egy osztályzattal jobb tanulmányi eredmények születtek.
Ám, ha nem is került mindenki a Zeneakadémia koncerttermének „dobogójára”, a zenei alapokat, – hogy értsék és szeressék a zenét – elsajátították.
Megkapták azt az örömöt, amit csak a zene nyújthat.
– Az Erkel-hagyaték egyik letéteményeseként mit adna közre Erkel Ferenc életművéből?
– A család tárgyi emlékeit megsemmisítette a két világháború vihara. A zenei hagyatékunk mégis teljes: a művészet értő szeretete, az igényes zene bármikori hallgatásának öröme feltétlenül a továbbörökítés vágya. Nemrég opera-keresztmetszetként újra élvezhettem a szerző Dózsa György című operáját. Aki a Budapesti Filharmóniai Társaság előadását az Operában, vagy a Duna TV közvetítésében meghallgathatta, az megállapíthatta, hogy az bizony nagyszerű mű. Erkel művei megmutatják, hogy a zenét a forradalom kulturális eszközeként
miként lehetett felhasználni idegen elnyomás ellen. Erre a legjobb példa kétségtelenül az 1844-ben bemutatott Hunyadi. De a majd’ 20 évvel később született Bánk bán még ma is az Operaház garantáltan teltházas darabja, ahol csak a szegény jó merániak vesztettek aktualitásukból. Az idegenszívűségük nem… A Dózsa is betölthetne hasonló szerepet. Zeneszerzőként és karmesterként is roppant tehetséges volt, 25 éves korában a Budai Magyar Színjátszó Társulatnál már operát vezényelt, 1838-ban a Pesti Magyar Színházban lett karmester, majd 1840-ben elkészült a Bátori Mária, amely a magyar nemzeti opera „elsője”. Erkel érdeme, hogy 1853-ban létrejött a Filharmóniai Társaság, az ország első nagy szimfonikus zenekara és velük kezdődik a főváros hangversenyélete. 1875-ben pedig végre Magyarországon is megnyílt a Zeneakadémia, s ezzel a rendezett, egyetemi rendszerűnek mondható muzsikus-képzés. A Zeneakadémia névadó-elnöke Liszt Ferenc, alapító igazgatója Erkel Ferenc lett. – A Magyar Királyi Operaház az ő tehetségéből, szellemi támogatásával jött létre. Ma bizonyára a vélt nyomasztó hálakényszer akadályozza, hogy ez az intézmény szintén fejet hajtson emléke előtt. Kár, de szerencsére ettől Erkel Ferenc életműve egy grammal sem lesz súlytalanabb.
–BANGHA KATALIN
Megjelent: Újpesti Napló, 2010. május 31.