A latin versenytánc szerelmese és ígéretes tehetsége az Újpesti Babits Mihály Gimnázium 11. osztályos tanulója, Alt Kornélia, aki nemrég harmadik helyezést ért el a Nemzetközi Tánccsoport Szövetség (WDSF) rangos versenyén, de korábban diákolimpiai címet is elnyert és számos világversenyen mérettette már meg magát. A fiatal sportolóval beszélgettünk.
A Dunakeszin élő Kornélia számára már a versenytánc előtt sem volt idegen a sport világa, hiszen egészen kisgyermekkorától kezdve, tizenegy éven keresztül úszott komoly szinten. A táncba öt évvel ezelőtt vágott bele, mint mondja, édesanyja motivációjára. „Anyukám íratott be, mert kiskoromban mindig mozogtam a tükör előtt, mondjuk így, csajoskodtam, és mindig nagyon szerettem a zenét”.
Hamar otthonra talált a VI. kerületi Jókai utcában működő, komoly sikereket magáénak tudható Quality Dance Club egyesületnél, ahol az alapító-elnök Vas Zsolt vette szárnyai alá és edzi azóta is. „Magyarország egyik legjobb táncegyesületéről van szó, ahol mindenféle korosztály megtalálható, az öt-hatévesektől kezdve a senior kategóriáig. Nagyon jó a közösség, a hangulat, mindenkire külön odafigyelnek. Számomra egy boldogságforrás minden nap odamenni, és azt csinálni, amit szeretek, vagyis mozogni a barátaim társaságában, élvezni a zenét és a mozgást. Ez nagyon motivál engem, hajt előre, hogy minél jobb eredményeket érjek el”.
Kornélia ötféle latin táncban jeleskedik: „A szamba és a cha-cha-cha inkább pezsgőbb, kubai típusú táncok, a jive kicsit játékosabb, a paso doble spanyolos, mondjuk így, torreádorosabb tánc, a rumba pedig kicsit érzelmesebb, romantikusabb”. És miért éppen a latin vonal ragadta meg annyira? „Ezt érzem a leginkább nőiesnek, ebben a műfajban tudom a legjobban kifejezni magam, igazán megmutatni, hogy nő vagyok”. Ugyan alapvetően társastáncról van szó, Kornélia jelenleg szólóban, pár nélkül versenyez, aminek – mint állítja – megvannak a maga előnyei. „Nem kell máshoz alkalmazkodni és így jobban meg tudom mutatni magamat a parketten”.
Két évig úszott és versenytáncolt egyszerre, mígnem döntenie kellett, melyiket választja a kettő közül. A döntés azonban egyáltalán nem volt nehéz: „Az úszás egyre kevésbé ment, a tánc pedig egyre jobban, úgyhogy 2022-ben eldöntöttem, akkor tényleg a tánc és csak az”. Az úszómúlt több tekintetben is hasznosnak bizonyult a táncparketten: „Az úszásnak köszönhetően nagyon megerősödött a lábam, jól bírom a terhelést, de kitartásban és hozzáállásban is sokat segített, hogy versenyszerűen úsztam, hajnali edzésekre jártam”.
Első táncversenyére 2022 szeptemberében nevezett be, 2023 novemberében pedig először vett részt világbajnokságon Mallorcán, ahol a 68 versenyző közül a 28. helyezést érte el. Ezt követte több fontos külföldi megmérettetés, Prágában, Szófiában, majd tavaly májusban az Európa-bajnokság Zágrábban, ahol 95 indulóból a 15. helyen végzett, a magyar táncosok közül ő érte el a legjobb eredményt.
A 2024 őszi, szarajevói világbajnokság sajnos nem úgy alakult, ahogyan Kornélia tervezte, ugyanis csonthártyagyulladás döntötte ágynak, a verseny előtt hetekig alig bírt lábra állni. „Krémeket kentünk a lábamra és fájdalomcsillapítót szedtem, hogy ne fájjon annyira. Nem értem el túl jó eredményt, de az edzőm és a szüleim is nagyon büszkék voltam rám, hogy ilyen állapotban sem adtam fel és versenybe szálltam. Szóval, mégiscsak egy pozitív élménynek érzem”.
De sorolni lehetne még a további eredményeket: diákolimpiai bajnoki cím a Babits színeiben, idén egy magyarországi területi bajnokság, szintén győztesként, nemrég pedig harmadik helyezés a Nemzetközi Tánccsoport Szövetség (WDSF) csehországi nemzetközi versenyén. A következő állomás az idei Európa-bajnokság Mallorcán, ahová egy hét múlva utazik Kornélia az edzője és a szülei társaságában.
„Idén lesz még egy ifjúsági világbajnokságom, a jövő évtől viszont már felnőtt kategóriában fogok versenyezni, megpróbálok párt is keresni magamnak” – válaszolja, amikor a jövőbeli tervekről kérdezem. „Addig szeretném csinálni, amíg a tanulást és a táncot össze tudom egyeztetni és tudom párhuzamosan művelni”. A továbbtanulást illetően ugyanis komoly tervei vannak a 17 éves lánynak: „Érettségi után a jogi karra szeretnék menni, ugyanis nagyon érdekel és vonz ez a világ. Elég karakán nőnek tartom magam, akihez szerintem illene a jogász hivatás. De a pszichológia is érdekel, el tudnám képzelni magam gyermekpszichológusként vagy igazságügyi szakpszichológusként. Olyan szakmát szeretnék választani, ahol az eszemet is ki tudom használni”.
Természetesen a versenykarriertől függetlenül sohasem szeretné a táncot abbahagyni, hiszen – mint mondja – az élete egyik legszervesebb része. „Egyelőre szerencsére nem is kell ezen gondolkodnom, hiszen jelenleg nagyon kiegyensúlyozottnak érzem az életemet. Jól megfér egymás mellett a versenytánc és a tanulás. A szüleim nagyon megértőek, például, ha egy verseny miatt nem tudok bemenni másnap az iskolába, hagynak időt, hogy megtanuljam, bepótoljam a kérdéses anyagot. Ez kölcsönösen, oda-vissza működik. Amíg jó jegyeket hozok haza, addig segítenek és mindenben, mindig támogatnak”.
Rudolf Dániel