Nem lehet, mert nem is férne fel rá. Ő elment. Azt szokták mondani, hogy „nincs nélkülözhetetlen ember”. Ezután már kétkedve fogadom ezt a „bölcsességet”. Mától egy mosollyal, egy igazán Újpestért dobogó szívvel lettünk kevesebbek.
A hivatalos nekrológ csak egy szűkszavú tájékoztatás:
„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 80. évében elhunyt Horváth János Antal Újpestért Díjas mérnök, az Újpesti Önkormányzat Gazdasági Intézményének nyugalmazott igazgatója.”
Megtudjuk belőle, hogy tősgyökeres újpesti volt, felsorolják díjait, munkásságát. Pedig Horváth János Antal több volt annál, mint amennyit ebből megtudunk róla. Talán Trippon Norbert alpolgármester úr megemlékezése közelebb visz minket az emberhez, mikor azt írja róla, hogy:
„Egy nagy tapasztalattal rendelkező vezetőt ismertem meg Jánosban, aki szerényen és nagy alázattal, körültekintően végezte a munkáját. A Városháza felújítása (1999-ben) vagy a Károlyi Gimnázium (2002-ben) felújítása is a nevéhez fűződik. Igazán kedves, pozitív és jó kisugárzású személyiségével jó hatást gyakorolt mindenkire. (…) Jó és becsületes ember volt, megtiszteltetés, hogy ismerhettem.”
De az emberről Neufeld Györgyné beszélt nekünk:
„Egy igaz ember ment el. Egy halk szavú, mindig mosolygós ember, aki képes volt úgy egyensúlyozni a kérések, a tervek és a realitások között, hogy közben ne sértsen meg senkit, és mindenkivel elfogadtassa a realitásokat. Ő az önkormányzat és az intézmények között, mondhatni két malomkő között őrlődött. De soha nem hatalmi szóval intézte a dolgokat. Érvekkel, meggyőzéssel ért el mindent. Rendkívül tapintatos, kifejezetten emberszerető volt. És amit talán kevesen tudnak róla, remek családapa volt! Sok kitüntetést kapott, de soha olyan boldognak nem láttam, mikor az unokája kapott egy újpesti díjat.”
Hock Zoltán úr ezekhez „csak” annyit tett hozzá, hogy:
„Egy talpig becsületes, hihetetlenül jó szándékú, jóindulatú, nagyon felkészült, jó szakember volt ő, hatalmas feladattal. Ő a tettek embere volt. Soha nem emelte fel a hangját. Nagyon megbízható volt. Talán fölösleges sorolnom, milyen sok, kiemelkedő munka fűződik a nevéhez. Hatalmas munkabírással, és ami még nagyon fontos, egy talpig becsületes ember volt. Talán elég csak annyit mondanom, hogy közel tizenötezer gyerek étkeztetéséért felelt – hosszú éveken keresztül –, hogy naponta kapjanak reggelit, ebédet, uzsonnát. Imádta Újpestet, és nagy alázattal szolgálta.”
És hogy tőle is idézzünk egy mondatot: „Az ember nem pihenésre termett.”
Mit lehet mondani erre… Pihenjen békében!
Horváth János Antalt utolsó földi útjára 2023. augusztus 25-én 9:45-kor kísérjük a Megyeri Temetőben.
Esti János