A szálló Újpesten, a Madridi úton üzemel az ukrán-orosz háború kitörése óta, másfél éve. A Migration Aidnek azonban elfogyott a pénze: kizárólag magánadományokból gazdálkodtak, amelyek az utóbbi időben már nem vagy alig érkeztek be. Ha nem történik kisebb csoda, akkor június negyedikén lakat kerül a menekültszálló kapujára.
AMigration Aid a háború kitörése óta több mint 14 ezer ukrán menekültnek nyújtott szállást, élelmet és ellátást néhány napra, de sokan vannak, akik itt „ragadtak”. A jótékonysági szervezet azonban képtelen tovább finanszírozni a szállás költségét, amely havonta 11 millió forint.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
Végh Alexandra, a Migration Aid Madridi úti szálló vezetőségi tagja elmondta, hogy egyre nehezebb és nehezebb lett előteremteni a havi keretet.
„Tavaszra vált nyilvánvalóvá, hogy nem tudjuk tartósan finanszírozni a menekültszálló működését. Egész egyszerűen nem találtunk olyan forrást, amely révén tervezhető módon, hosszú távon fenn tudtuk volna tartani ezt az intézményt. Ugyanis kizárólag magánszemélyek, nagyobb cégek, nonprofit szervezetek adományozásából és egyházak támogatásából tudtuk összerakni hónapról hónapra ezt az összeget.”
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
A vezetőnő elmondta: az elmúlt másfél év alatt több mint 2000 önkéntes dolgozott ebben az időszakban, és több mint 40 ezer vendégéjszakát töltöttek a Madridi úton a menekültek. Akik között a legfiatalabb jelenleg kétéves, a legidősebb pedig egy 87 éves lakó.
„Az étkezés szerencsére eddig is megoldott volt egy támogató révén, s ez a közeljövőben sem változik. Jelen pillanatban 80-an élnek a szállónkon, s bár tranzitszállóként működünk, vannak olyan menekültek, akik egész egyszerűen itt ragadtak, például hónapokon át vízumra várnak, hogy továbbutazhassanak. De sok olyan menekült is van, aki nagyon szeretne Magyarországon maradni: bár már elkezdtek dolgozni, de annyi pénzük még nincs, hogy ki tudjanak venni egy fővárosi albérletet. Közben a gyerekeik már magyar óvodába vagy iskolába járnak. Hozzáteszem, még mindig havonta legalább 250 menekült fordul meg nálunk.”
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
Ami pedig a jövőt illeti, Végh Alexandra elmondta, senki se kerülhet tőlük az utcára. Ha – ne adj Isten – be kell zárni a szálláshelyet, mindenkinek kerítenek megfelelő hajlékot.
„Bár már vannak olyan öreg nénik, akik előkészítették a hálózsákot, hogy minden eshetőségre felkészülhessenek.”
A Migration Aid már felvette a kapcsolatot a társszervezetekkel, akikkel egyébként együttműködtek az elmúlt 15 hónapban.
„Megígérték, hogy mindenkinek találnak lakhatási megoldást. Az önkénteseinknek is ez a fő feladatuk: most albérleteket, vidéki vendégházakat kutatnak fel, tárgyalnak a Vöröskereszttel, az idősek számára pedig megpróbálnak megfelelő idősotthont találni.”
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
Bár a helyzet szinte végleges, a munkatársak még mindig hisznek a csodában.
„Szoktunk azzal viccelődni, hátha felbukkan egy dúsgazdag amerikai nagybácsi, aki történetesen egy ukrán menekültszállón szeretne segíteni.”
Végh Alexandra elmondta, személy szerint nem csodálkozik azon, hogy elapadtak a segítő források.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
„Egyrészt az emberek már túl vannak a háború és a menekültáradat legelső sokkján, szinte megszokták ezt a helyzetet, már továbbgörgetnek a háborús híreken. Másrészt az elviselhetetlen infláció miatt a magyar emberek már annak is örülnek, hogy a saját élelmüket ki tudják fizetni úgy, hogy nem változott a fizetésük, az élelmiszer viszont a háromszorosára drágult.”
