Újpest Önkormányzata az elmúlt év végén alkotott rendeletével augusztus 5-ét a kommunizmus újpesti áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Pénteken délelőtt 10 órakor ily módon első alkalommal tartott az önkormányzat megemlékezést a Görgey úti, ’56-os emlékkőnél
Az ünnepsége már jóval tíz óra előtt gyülekezőket gépi zenéről Beethoven 7. szimfóniájának részlete fogadta.
Dóka Andrea színművész műsorközlőként köszöntötte az egybegyűlteket s utalt arra: az önkormányzat által kinyilvánított emléknapon az igazságtalanul meghurcolt és kisemmizett, elpusztított embertársainkra emlékezünk. Majd felkérte Nagy István népjóléti alpolgármestert, tartsa meg emlékező beszédét.
Újpest alpolgármestere arról szólt: „Könyvek sokasága foglalkozik azzal, hogy vajon milyen szerepet foglal el a kommunizmus működésében a bűn, az erőszak, a gyilkosság.
A kommunista államok, kommunista szervezetek, a különféle sejtek valóban kimerítették mind az emberiség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát. „Emberiség elleni bűntett, háborús bűntett, a béke elleni bűntett” – Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán?
A kommunizmus számlájára mintegy 100 millió áldozat írható! Megfelel-e valóságnak az a napjainkban ismét nagy nyomatékossággal hangoztatott vélemény, mely szerint maga a kommunista eszme, a Tan eredendően jó, de az valahol, valakiknek a kezében eltorzult, és amit „kommunizmusnak” neveztünk, az nem is volt kommunizmus?” –tette fel a kérdést a szónok.
Majd így folytatta: „A fenti érvelés alapján kommunizmus áldozatairól nem is beszélhetünk. Százmillió ember csak úgy meghalt. „Na, és?”
A legárulkodóbb momentum a kommunizmus építésének történetéhez, hogy az egykori hóhérokból is áldozatok lettek! A részrehajló, a gyáva, az eltökélt, az elkötelezett, a hithű, és a hitehagyott ítéletvégrehajtók is prédájává válhattak a rendszernek.
Mondhatjuk-e azt, hogy az eszme jó, kiváló, derék emberek éltetik, csak elpusztult értelmetlenül a világban több millió ember. Az eszme jó, kiváló, derék emberek éltetik, csak Újpesten kiverték honfitársaink szemét, fogát, újpest polgárok haltak meg az eszme eszeveszett tombolásának következtében, családokat internáltak, életeket tettek tönkre.
A kommunizmus első magyarországi tombolásakor, a véres Tanácsköztársaság 133 napja alatt gyilkolták meg újpesti honfitársainkat. Közöttük és egy „ismeretlen, úriasan öltözött férfit”! Folytathatnánk tovább sort napestig, de kegyeletsértő módon óhatatlanul kihagynánk valakit, hiszen a kommunista rezsim adminisztrációja finom szólva sem volt teljes!
Legyen hát az Ismeretlen jólöltözött embertársunk a kommunizmus újpesti áldozatainak szimbóluma, hiszen oly sok tönkre tett, meggyalázott élet merül a feledésbe, ha nem vigyázunk! Ha nem őrizzük valamennyiük emlékét! Ha nem vigyázunk! Ha nem fogadjuk meg, hogy soha többé nem lehet egy eszeveszett eszme nevében senkit sem kivégezni, internálni, egyetemekről, munkahelyekről száműzni!
Vajon a proletárdiktatúra merő jóakaratból likvidált újpesti embereket? Törte derékba az életüket! Fosztott meg családokat a boldog, sikeres élet reményétől!
Ha nem lehet Magyarországon tisztességesen emlékezni, a kommunizmus embertelenségeire, a kommunizmus ma sem ért véget.
Újpesten, ugyanúgy, mint Magyarországon, több generáció vált áldozatává a kommunista önkénynek. A megkínzottak és az 1956-ban kivégzett áldozatok, a jeltelen sírba temetett és temetetlen halottak ugyanúgy, mint azok, akik mindennapi életükben tapasztalták a diktatúra testet és lelket nyomorító valóságát. Hiszen az is áldozat, akit származása miatt nem vettek fel egyetlen középiskolába, főiskolára vagy egyetemre, akit megbélyegzettsége miatt rúgtak ki állásából. Az is áldozat, akitől megtagadták a szabad utazás jogát. Áldozatként kell tekintenünk azokra is, akik éveket vártak egy Trabantra. Áldozatai gyermekeink is, akik még nyugdíjas korukban is az 1979-1989 között felvett hitelek kamatait fogják fizetni. Meg az utóbbi nyolc évben felvett hiteleket”
– mondta befejezésként Újpest alpolgármestere.
Az emlékező beszéd után Szinovál Gyula színművész Weöres Sándor: XX. századi freskó című költeményének részletével, Krizsik Alfonz színművész Tollas Tibor: Bebádogoznak minden ablakot című, megrázó erejű költeményével folytatta az emlékünnepséget. Az ünnepség végén az emlékezés és a tisztelgés virágait is elhelyezték. Újpest Önkormányzata koszorúját Nagy István alpolgármester helyezte el. Koszorúzott több megemlékező: a Fidesz újpesti szervezete, a Jobbik újpesti szervezete, az 56-os Szövetség, a Hortobágyi Kényszermunkatáborba Elhurcoltak Egyesülete, valamint a Fidelitas és a Jobbik ifjúsági szervezetei képviseletében jelen lévők.
Az emlékezők között volt Szendiné Kósa Katalin, aki nem csak az ’56-os Szövetség képviseletében, hanem magánemberként is jött és koszorúzott. Kósa Pál 1956-os mártír, az újpesti Forradalmi Bizottság tagjának leánya elmondta:
– Számomra megnyugvást jelent, hogy méltó módon őrzi az önkormányzat a kommunizmus újpesti áldozatainak emlékét, s augusztus 5-ét, édesapám kivégzésének napját jelölte emléknappá. A szörnyű megtorlás áldozataira már nemcsak szűk körben emlékezünk.