Bár a romló járványhelyzet miatt fennállt a veszélye, hogy elmaradhat, végül szűk körben mégis megtartották a húsvéti ételszentelést a kerületünkben élő lengyelek. Meséltek nekünk szokásaikról, és arról is, hogyan lendülnek túl a magányon.
A múlt hét elején még bizonytalan volt, meg lehet-e tartani a szokásos ételszentelést az Újpesti Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében. Asia Priszler, a közösség egyik tagja azt mondta: mint minden évben, most is nagyon készültek erre az alkalomra, hiszen ahogy nálunk, úgy Lengyelországban is széles körben kedvelt és hagyományokkal megtartott ünnep ez.
– Negyven éve élek Újpesten, és ami leginkább feltűnt, hogy most mintha sokkal többen lennének a templomokban. Persze ezt sok minden okozhatja, és ebben a helyzetben most az ünnepi miséken sem vehetünk részt, én mégis ezt szoktam megemlíteni, mint leginkább szembetűnő változást – mondta az asszony lapunknak.
Kitért arra is, hogy a lengyel húsvéti szokások nem különböznek jelentősen a magyaroktól. A jól ismert ételszentelés ugye adott, locsolkodás is van, amiért a locsolók tojást, illetve pénzt kapnak ajándékul. Komolyabb különbségként talán a húsvéti menüt lehet megemlíteni: ünnepi reggelire a lengyel asztalokra kerül zurek is (ez egy rozskovászos leves), fehér kolbász és kuglóf is. Az is hasonló a magyar szokásokhoz, hogy reggeli után indul az ajándékok (itt is legtöbbször édesség) keresése.
A kerületben élő lengyelek még szombaton tartották meg a húsvéti ételszentelést, melyet Krysztof Grzelak pap tartott meg a Nyár utcai épületben. Asia Priszler elmondta: sokan magányosak a kerületben élő lengyelek közül, nekik is fontos, hogy ez a közösség, amennyire a járványhelyzet engedi, ott legyen nekik.