Balajcza Szabolcs 350-ik NBI-es találkozóján védett a labdarúgóbajnokság utolsó, őszi fordulójában. A kapus több hetes szünet után a Debrecen ellen tért vissza az újpestiek kapujába. Érdekesség, nem számított arra, hogy az Újpest FC összeállítása az ő nevével kezdődik.
– A csapat egy nappal a meccs előtt már leutazott Kecskemétre, én civil cuccban mentem a pályára, mert a legutóbbi meccseken még a benevezettek között sem szerepelt a nevem. Képzeld, a feleségemnek kellett szólni, hogy hozza el a felszerelésemet a Megyeri útra, mert senki sem jelezte az utolsó edzésen, hogy bekerültem a keretbe. Szerencsére az asszony gyors volt, odaért a péntek délutáni csúcsban, én pedig felszállhattam a buszra – mondta Balajcza.
– Nebojsa Vignjevic vezetőedző sem keresett, nem beszélt veled?
– Hidd el, nem tudtam semmit. Vignjevic mester nem egy beszélgetős, lelkizős edző, nem szokott ilyenkor semmit mondani. Ugyanez volt a Kozármisleny elleni kupameccs előtt is. Csak láttam a nevemet felírva a papírra, és utaztam. Persze, bíztam benne, hogy védeni is fogok, ha már a keretbe bekerültem. Most
sem volt nagy kommunikáció köztünk. Durván két hónapig elmentünk egymás mellett, hagyott dolgozni, én pedig bizonyítani akartam, így dupla annyit melóztam.
– Most szünet van, lesz időd átgondolni a folytatást. Maradsz Újpesten?
– Nehéz kérdés, hogy maradok-e. Le akarok ülni a tulajdonossal, mert bár többször is szerettem volna, eddig még nem sikerült. Jó volna mihamarabb beszélgetni, és nem titkolom, ha lehet, én szívesen maradnék Újpesten, mert van még célom. Hat meccs kell ahhoz, hogy 300 NB I-es meccsem legyen lila-fehérben. Rajtuk is múlik, hogyan alakul az ügyem.