Beindult a választási kampány

– A külső szemlélőnek úgy tűnik, Újpesten beindult a választási kampány. Autó használatokról, Újpestről való elköltözéséről szóló hírek keringenek a levegőben, lapok oldalain.
–Az autókkal kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy egyszerre csak egy autóban tudok ülni. Nekem is úgy tűnik, hogy beindult a választási kampány. Persze ennek voltak látható előzményei. A testületi ülésen egyesek a kelleténél idegesebben reagálnak az ott történtekre, de azért ennyire nem kellene sietni. Messze van még április.
-Pontosítsuk a kérdést: célpont lett Újpest polgármestere? Van miért tartani Öntől?

Igen, úgy tűnik nekem is, hogy célpont lettem, bár hogy mitől tartanak a velem szembenállók, arról vannak sejtéseim. Október 23. előtt néhány nappal egy képviselőtársunk egy másik képviselőtársunkon keresztül azt üzente: 2010-ben ne induljak sehol, akkor visszavonulhatok királyként, ellenkező esetben elvágják a torkomat, úgy járhatok, mint Hunvald. Na de a világ nem arról szól, hogy gyere buci, hamm, bekaplak! S Újpestet még nem Csecsenföldnek s nem Szicíliának hívják, bárhogyan is gondolják egyesek.  

 

-Több barátom elmondta: a fiúk anyaggyűjtést folytatnak, hogy rendszeresen a sajtóban nekem jöhessenek, s egy külön dossziét nyitottak a rám gyűjtött anyagokból. Egyébként megtisztelő, hogy ennyire veszélyes ellenfélnek tartanak, bár úgy tűnik már nem ellenfél, hanem ellenség vagyok a számukra bár az is tény, hogy tizenhat évig másként néztek rám. (De Napóleon óta tudjuk: a legocsmányabb emberi tulajdonság a hálátlanság.) Hogy az anyag pontos legyen, s megkíméljem őket a nyomozás további fáradalmaitól, most segítek nekik. Legközelebb nem kell titokban a marosi önkormányzatot felkeresni, kérdezzenek meg engem és én elmondom személyesen, hogy a marosi csehszlovák faházamat még 1988-ban vettem. Tíz évvel ezelőtt hungarocellel leszigeltettem. Akkor ástunk egy 3×7 méteres medencét, és egy pincét. Tudom, hogy némelyek szemében bűn, hogy az egyik fiam és menyasszonya bankkölcsönből vettek vidéken egy házat, melyet ugyanaz az Újpesten már közel két évtizede dolgozó építőipari cég hozott rendbe, amelyik nálam szigetelt Maroson. Természetesen mindenért fizettem a törvények szerint. A fiam házának felújítására például milliós bankkölcsönt én vettem fel, melynek részleteit 2014-ig kell fizetnem és már két éve fizetem a törlesztéseket. És segíteni akarok a dossziés fiúknak akkor is, amikor elmondom, hogy bármilyen javítást kellett itthon csináltatnom, a kapu és a kerítés javításától kezdve a „nem tudom mi”-ig természetesen azt is kifizettem. És nincs adótartozásom, és nem kellett megvédeni a Parlamentnek, rágalmazási ügyben, mentelmi jogomat fenntartva. Én viszont büntető eljárás alatt állok, mert egy tanárát megütő diákot az újpesti önkormányzati iskolákból kitiltottam, hogy iskoláinkban a tanítás zavartalanul folyhasson. Mert ez volt a dolgom. Ebben az ügyben most a kormány jelentett fel, s gondoskodott róla, hogy az ügy fokozott ügyészi felügyelet mellett zajlódjék. Úgy látszik nekik is útban vagyok. Hogy én célpont vagyok, az rendben, Istenem. De hogy a fiaim, a feleségem, azaz a családom, az már valahogy nem frankó. Ezek veszélyes vizek lehetnek a feljelentőknek. Finoman szólva úgy ízléstelen a dolog, ahogy van. És főleg méltatlan önmagunkhoz képest. Mert mi az igazi hír: az, hogy egy cég Káposztásmegyeren olyan lakónegyedet épített, amelyre nem csak mi, hanem Budapest bármely kerülete büszke lehet, vagy az, hogy ott dolgozott a polgármester másik fia diplomásként, több idegen nyelv birtokában s miközben közreműködött nemzetközi szerződések létrejöttében idegen nyelveken, a fizetése pedig a diplomás minimálbér volt? És kutakodnak a feleségem után, és kutakodnak a másik fiam után, hogy egymással össze nem tartozó dolgokat összehozzanak, hogy tényeket elferdítsenek. Ilyen nagyon kell a képviselői hely? Ilyen nagyon kell a polgármesteri szék? Mindenáron? A torkodat elvágjuk, ha maradni mersz?

 

-Az apósom a régi rendszerben az Egyesült Izzó egyetlen párton kívüli főosztályvezetője volt, és mivel értette a szakmát, szükség volt rá. Párton kívülisége, s mély vallásossága miatt sok gondja volt az Izzó vezetésével. Egyszer dühösen jött haza, mert méltatlanul zaklatták. Amikor szidni kezdte a párttitkárt, az anyósom a vállára tette a kezét és azt mondta: „Papa ne gyűlölködj! Ez nem keresztényi dolog!” Apósom, aki egyébként nagyon kemény ember volt, lehajtotta fejét, és azt mondta: „Igazad van” és abbahagyta a kitörést.

Én sem vagyok hajlandó gyűlölködni. Nem ezért vagyunk a földön. Én nem szétrúgni akarom mások hátsóját, hanem Fő-teret akarok építeni, a szakrendelőt szeretném közösen a fővárossal felújítani, a kórházainkat megmenteni, a metrót kivinni Káposztásmegyerre, a művelődési házainkat átépíteni, és még számtalan előttünk álló ügyet közösen megoldani. Mert ezért vagyunk, ez a dolgunk.