Amire annyian vártak, megszületett: Berki Krisztián a torna világbajnokságon Japánban csodálatos gyakorlattal rukkolt elő a lólengés döntőjében. Nagy fölénnyel utasította maga mögé riválisait, eredményével kivívta a londoni olimpián való indulás jogát.
Berki Krisztián válláról óriási teher került le. A lólengés immáron kétszeres világbajnoka ugyanis úgy utazott ki a vébére, hogy az utolsó esélyt kell meglovagolnia az olimpiai szereplése érdekében. Hatalmas volt a lelki és fizikai nyomás a versenyzőn, de ismét bizonyította, lehet rá számítani.
– Mit éreztél, amikor a lólengés fináléjában a szerhez szólítottak?
– Hihetetlen, de addig egy cseppet sem izgultam. Viszont az a néhány lépés, ameddig elértem a lóhoz, nos, azt senkinek sem kívánom. Röviden, nagyon ideges voltam. De, amint megérintettem a bőrt, elszállta az izgalom, mert tudtam, hogy meg tudom csinálni a gyakorlatot. Annyit, de annyit edzettem, hogy igazságtalanság lett volna, ha nem sikerül a hibátlan gyakorlat.
– A selejtezőben rontottál a gyűrűn. Olyan hírek is érkeztek akkor, hogy ezzel elszállt az olimpia.
– Nem izgatott különösebben, mert tudtam, hogy rendbe lehet még hozni a hibát. Edzőm is azzal nyugtatott, hogy egy-két órát még agyalhatok rajta, aztán felejtsem el a dolgot, koncentráljak a szerenkénti döntőre.
– Tudtad, hogy az ellenfelek sorra hibáztak?
– Szokásomhoz híven nem néztem őket, de a tapsokból, a közönség felhördüléseiből következtettem, hogy egyeseknek nem ment simán minden. Nekem viszont sikerült megőriznem az előnyömet, és ezzel ismét aranyérmes lettem.
– Gondolom, most a megérdemelt pihenés következik.
– Még nem. A jövő héten Szombathelyen lesz egy nagy nemzetközi verseny, s ott még elindulok. Nem lesz könnyű, de ez nem idegesít, hiszen eddig is minden ellenfelem a világbajnokot, tehát engem akart legyőzni. Viszont Szombathely után eltűnök egy időre, mert szükségem van a feltöltődésre, hiszen Londonban sem adják olcsón az aranyérmet.
Gergely Gábor