Sok évtizedes, szerteágazó művészetpedagógiai munkássága elismeréseként Alma-díjjal tüntette ki a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete az Újpesti Bene Ferenc Általános Iskola vizuáliskultúra-tanárát, Boldizsárné Kovács Gizellát. A fáradhatatlan pedagógus és tankönyvszerkesztő mesélt nekünk pályájáról és azt is elárulta, miért éppen Alma-díjjal jutalmazzák a legkiválóbb rajztanárokat.
fotó: Újpesti Bene Ferenc Általános Iskola
Boldizsárné Kovács Gizella saját bevallása szerint igazi újpesti lokálpatrióta, aki nemcsak városunkban született, de egész életében itt élt és a pedagógusi pályát is Újpesten kezdte 42 évvel ezelőtt. Első munkahelye a Nyár Utcai Általános Iskola (ma Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium) volt, ahol eredetileg tanítóként dolgozott, mígnem egy szerencsés véletlen a képzőművészet oktatása felé irányította.
„Az iskola akkori rajztanára épp nyugdíj előtt állt, ezért az igazgatónő megkérdezte − mivel rajz specializációs voltam a tanítóképzőn −, nincs-e kedvem elvégezni a rajztanári szakot, így mire a kolléganő nyugdíjba megy, meglesz helyben az utánpótlás” − meséli. A későbbiekben az egyetemen újabb szerencsés véletlenben volt része, hiszen oktatója az a Zombori Béla lett, akire korábban már a középiskolában is mentoraként tekintett, és akihez azóta is nagyon mély és szoros barátság fűzi. Ő bátorította, hogy szerezzen minél több képesítést és folyamatosan vágjon bele új dolgokba.
„Így én lettem a Nyár utcai iskola rajztanára és maradtam is több mint egy évtizeden keresztül” − mondja mosollyal az arcán a tanárnő. „Rengeteg kiállítást szerveztem a gyerekeknek, nyári táborokat, kézműves szakköröket, múzeumlátogatásokat, idővel pedig az újpesti rajz munkaközösség-vezetőjének is megválasztottak”.
Az élet azután újabb kihívást tartogatott a tanárnő számára. „Egyszer csak megkerestek a Nemzeti Tankönyvkiadótól, hogy nem dolgoznék-e nekik szerkesztőként. A tanításban gyakorlott szakemberre volt szükségük, aki ért a gyermekek nyelvén és gyermekközeli tankönyveket tud szerkeszteni”. Elfogadta a felkérést, az új munka pedig annyira megtetszett neki, hogy harminc éven keresztül szerkesztett tankönyveket, több mint 22 ezer oldal elkészítése fűződik a nevéhez. „Nagyon változatos, nagyon izgalmas és nagyon szép munka volt, igazi csapatjáték. Sokféle különböző területen dolgozó emberrel kell együttműködni, grafikusokkal, tördelőkkel, korrektorokkal, szerzőkkel, lektorokkal. Csodálatos alkotómunka, aminek a végén megjelenik a tankönyv, amit a gyerekek kézbe vehetnek”.
Szerkesztőként országos és határokon túli meseíró pályázatokat is kitalált, melyek végeredményeként szép mesekönyvek születtek, amikben a gyerekek a saját kis meséiket, írásaikat láthatták viszont nyomtatott formában. Mindemellett pedig még arra is jutott ideje, hogy a kiadó épületének aulájában található galéria kurátori feladatait ellássa, ahol tíz éven keresztül havi rendszerességgel újabbnál újabb kiállításokat szervezett és valósított meg.
Rendszeresen zsűriz a Fővárosi Komplex Rajzversenyen, a Vizuális kultúra OKTV-n, valamint a verseny eredményes lebonyolításában is évek óta segédkezik. Egyik kidolgozója és előadója volt az Esterházy Károly Egyetem Komplex Alapprogram Művészetek Alprogramjának. Az országot járva sokan találkozhattak vele a pedagógus továbbképzéseken, konferenciákon. Innovációs kísérletekben is szívesen részt vett pl. a cirkuszpedagógia kidolgozásában. Megálmodója és szerzője a Csodaceruza Gyermekirodalmi magazinban megjelenő Festménymesék sorozatnak.
fotó: Újpesti Bene Ferenc Általános Iskola
Több éve már, hogy a Hagyományok Háza OKJ-s képzésein művészettörténeti ismereteket és rajzolást, festést tanít sikeresen és nem múló lelkesedéssel felnőtteknek. És természetesen oszlopos tagja a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének is, ahol először budapesti elnök, majd nyolc éven keresztül vezetőségi titkár, majd négy évig főtitkár tisztét tölthette be.
Ha mindez nem lenne elég, a tanárnő a művészetpedagógia mellett alkotóként is foglalkozik képzőművészettel: még az egyetemen alapították meg a csoporttársaival a kARTon Csoportot, melynek tagjai több mint húsz éve összejárnak, nyaranta művésztáborokat és alkotótáborokat szerveznek, illetve rendszeresen kiállítanak az ország különböző pontjain. Következő kiállításuk épp Újpesten, a Polgár Centrum Galériában nyílik meg március 14-én. Jelenleg nagyon élvezi, hogy jut ideje változatos alkotói tevékenységre, melyben most teljesedhet ki igazán.
„Azt gondolom, hogy az a 42 év, amióta művészettel, oktatással, tanítással foglalkozom, egy nagyon színes és egy nagyon gazdag életutat és pályát írt le, melyet tulajdonképpen most megkoronázott ez az elismerés”.
És miért pont Alma-díjjal jutalmazza az egyesület a legkiválóbb képzőművészet-tanárokat? „Környeiné Gere Zsuzsa rajzpedagógusnak volt az a szokása, hogy a számára kedves kollégákat, azokat, akiknek el akarta ismerni a munkásságát, egy kis kerámia almával ajándékozta meg” − magyarázza a tanárnő. „Sajnos ez a kiváló pedagógus 2011-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt, ekkor találtuk ki az egyesület vezetőségében, hogy alapítunk az emlékére egy életműdíjat, mellyel azoknak a kollégáknak a munkáját ismerjük el, akik egész életük során példával jártak elöl nekünk és a következő generációk számára is”. Hozzáteszi: „Nagyon boldog vagyok, hogy most én lehetek ennek a díjnak a birtokosa”.
RD