1958.június 16-án végezték ki Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst, s szintén ugyanezen a napon temették őket újra 1989-ben. (A miniszterelnök eredetileg velük együtt perbe fogott titkárságvezetőjével, a kihallgatóival minden együttműködést megtagadó Szilágyi Józseffel szembeni eljárást különválasztották, őt már április 24-én felakasztották.) Június 16-a az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúinak emléknapja, amikor a megtorlás újpesti áldozataira is emlékezünk.
A magát „munkáshatalomnak” nevező rezsim talán semmitől sem félt jobban, mint a munkások lázadásától. A diktatúra vezetői pontosan tudták, hogy az ’56-os októberi események igazi motorját a diákok mellett a külvárosok népe jelentette. Kádárék számára kulcsfontosságú volt a munkáskerületek ellenállásának vérbe fojtása. Nem véletlen, hogy mind hosszát, mind a vádlottak és elítéltek számát tekintve az újpesti forradalmárok elleni koncepciós eljárás volt az egyik legnagyobb „ellenforradalmi per”. A szabadságharc leverése után összesen 34 embert vádoltak meg „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétellel”. A fővádlott Kósa Pál asztalosmester, a forradalom idején a várost irányító Újpesti Nemzeti Bizottság elnöke volt.
A testület tagjait a kádári megtorlásban előszeretettel alkalmazott cselvetéssel, tárgyalási szándékot imitálva fogták el. 1956. november 12-én a helyi hatalomba visszatért tanácsi vezetők és a rendőrkapitány egyeztetésre hívta őket a közbiztonság és a közellátás helyreállításáról – ám az ülésről már egyikük sem távozhatott. Szovjet katonák tartóztatták le és hurcolták el őket ismereten helyre (valószínűleg Kárpátaljára.) Később átadták őket a magyar hatóságoknak, s 1958. elején kezdetét vette a monstre per. Az eljárás összesen 92 tárgyalási napon át tartott, számtalan tanút hallgattak meg. Ennek természetesen még véletlenül sem a tények alapos felderítése volt a célja. Jellemző, hogy az újpestiek élelmezésének megszervezését „társadalmi tulajdon elleni bűncselekményekként” kezelték. A bosszúálláshoz erre semmi szükség nem volt, hiszen „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” már bőven elég volt a legsúlyosabb büntetések kiszabásához is. A megtorlógépezet azonban arra is komoly hangsúlyt fek, hogy alátámassza a propaganda által harsogott hazugságokat, amelyek szerint az „ellenforradalom” mindenhol – így Újpesten is – „reakciósok”, „fasiszták”, és „bűnözők” műve volt. Erről a „vigyorgó halálnak” nevezett, mindig joviálisan kedves, de hírhedten könyörtelen Borbély János vérbíró is gondoskodott.
Az „újpesti per” vádlottjai azonban nem törtek meg, sőt, a megtorlás áldozatai közül a legbátrabbak közé tartoztak. Dr. Rajki Márton, az Újpesten október végén alakult Keresztényszocialista Párt elnöke nyíltan kimondta: „Leszögezni kívánom, hogy felfogásom szerint a kommunista rezsim elleni összeesküvést nem tartom elítélendőnek.” Ügyvéd volt, aki jól ismerte a „népi demokrácia” jogrendjét. Pontosan tudta, hogy ezzel a mondattal a saját halálos ítéletét írja alá, mégsem rejtette véka alá véleményét.
A verdiktet a sors kegyetlen iróniájaként 1959. március 15-én, másik vérbe fojtott szabadságharcunk évfordulóján hirdették ki: a 33 vádlottból 10-et ítéltek halálra, hármat életfogytiglani börtönre, a többiek között pedig összesen 217 év szabadságvesztést osztottak ki. A Legfelsőbb Bíróság július 28-i jogerős döntése hét halálos ítéletet hagyott helyben. A kivégzéseket július, augusztus és szeptember folyamán hajtották végre.
Az ’56-os forradalom és szabadságharc újpesti mártírjai:
- Kósa Pál 38 éves asztalos mester, az Újpesti Forradalmi Bizottság elnök
- Rajki Márton 58 éves ügyvéd, az október 24-27. között az Újpesti Forradalmi Bizottság elnöke.
- Nagy Sándor 57 éves, volt huszár ezredes, az újpesti fegyveres ellenállás parancsnoka
- Gábor László 29 éves tisztviselő, az Újpesti Nemzetőrség parancsnoka, a Könyves Kálmán Gimnázium védelmének egyik megszervezője
- Koszterna Gyula 26 éves lakatos, a fegyveres ellenállás harcosa
- Gémes József 50 éves vegyipari munkás, az Újpesti Munkástanács tagja
- Csehi Károly 31 éves festő-mázoló, nemzetőr, a fegyveres ellenállás harcosa
A vértanúk emlékét a Városháza falán tábla őrzi.
