Azt tudják ugye, hogy bennem az igazság. Persze, hogy tudják, hisz Maguk találták ki. Miként a többi, olykor kissé közhelyes mondást is rólam, melyek egyrészt azt bizonyítják, hogy mindig elragadtatják magukat, ha sokat fogyasztanak belőlem, másrészt pedig azt, hogy meghatározom a legfontosabb pillanataikat, átitatom a történelmüket, afféle civilizációs alap vagyok, ezt minden szerénytelenség nélkül állíthatom.
Több ezer éve kortyolnak már engem lelkesen, és mindig ünnep a találkozásunk, vérré változom, szomjat oltok, szerelmet serkentek, költőket ihletek, szebb tőlem a világ. „Végül is ketten maradnak, Isten és a bor”, írta egykor mottóként a filozófiámban valaha élt kedves barátom, Hamvas Béla, csak hogy finoman érzékeltessem, kivel is említenek egy lapon. Kétségtelen spiritualitásom ellenére, készséggel elismerem, hogy olykor okozok némi galibát, de ez sem az én hibám, hanem a Maguké, gyakran nem ismerik a mértéket ugyanis, bár nehéz engem abbahagyni, ezt belátom, legyek bár testesen vörös, szárazan fehér, vagy könnyeden rózsaszínbe hajló. Ókori rajongóm, Nagy Sándor vízzel higított, hogy ne bóduljon el túlzottan a harc előtt, miként magyar híveim is gyakran teszik ezt, csak ők bizsergetően buborékossal, jobban oltom így a szomjukat, mondják, én meg a közhiedelemmel ellentétben nem nehezményezem ezt, ha felforralnak, azt inkább. Jobbára Maguk válnak tőlem beszédessé, most mégis én kértem szót, mert ősz van, a születésem ideje, a genezisemé, hívhatjuk szüretnek is akár. Ismerjük el, már a kezdetekkor, szőlőként is csábító a zamatom, jó esetben őrzöm is ezt az ízt életem végéig, a palack kiürüléséig. Gyümölcsből aztán édes musttá leszek, a gyerekek nagy örömére, majd szépen forrni kezdek, zavaros, de mámorító murcivá alakulok, leginkább a hölgyek arcára varázsolok pírt ezen állapotomban, végül bölcs forrással, kitartó munkával, sok türelemmel leszek azzá, ami vagyok, a legnemesebb nedűvé, borrá. Ünnepeljük meg hát ezt, kedves barátaim, mulassunk, ahogy szüretkor mulatni szokás, koccintsanak rám, velem, kortyoljanak belőlem bátran, baj nem lehet, én minden bút feledtetek.
Juhász Mátyás
Szüreti Mulatság Újpesten, a Szent István téren, szeptember 24-én! Találkozzunk többször!