Sebestyénné Cseke Ilona sokoldalú ember. Bár ezt így a világért sem jelentené ki magáról, de művész. („Tán konyítgatok az efféle dolgokhoz” – mondja szerényen.) Fellép énekesként, rajzol, fest, dekorál. Pedagógus a szó legszorosabb értelmében: tanít, nevel, példát mutat. Negyvenéves pedagógus-pályafutás végén nyugdíjba készül.
Dolgozott nevelőotthonban Bükkösdön, nehéz sorsú gyerekek között. Harminc éve tanít Újpesten, a Pécsi Sebestyén Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában. Személye összeforrt az intézménnyel. Festményeivel dekorálta ki iskolája falait, és szívességből festett mesefi gurákat a gyermekszakrendelő falára is.
– Három gyermekem született itt. Még a Jókai utcában volt a gyermekrendelő, borzasztóan lepusztult falakkal, és Lengyel Zsuzsa doktornő megkérdezte, hogy kedvem lenne-e dekorálni a falakat – meséli Sebestyénné Cseke Ilona. A tanárnő természetesen szívesen igent mondott, így hálálva meg, hogy az ő gyermekeinek is sokat segítettek az újpesti orvosok. Aztán a rendelő költözésekor ismét mesehősöket varázsolt a zord váró falára.
– Csodálatos érzés felvidítani a gyermekeket, látni, ahogy mosolyognak a rajzok láttán. Ez az én ajándékom az újpesti gyerekeknek, akik között évtizedeket tölthettem el – mondja a tanárnő.
Ez az attitűd, miszerint hálás azért, hogy adhat, végigkísérte a pályáját. Talán ennek is köszönhető, hogy a volt tanítványai mindig csillogó szemmel köszöntik az utcán, és „szia, Ica néni” kiáltással ugranak a nyakába. Nagyon szegény, sokgyermekes családból származik, a Baranya megyei Berkesdről. Édesanyja révén cigány származású, ezért, ahogy meséli, sokkal többet kellett teljesítenie az érvényesüléshez, mint másoknak. „A semmiből valamit”, „ha adok, akkor kapok”, „az ígéret szép szó” elvei mentén nőtt fel, és ezeket tartotta a legfontosabbnak pedagógusként is. Úgy nevel, tanít, hogy a gyerekek észre sem veszik, hogy kapnak valami fontosat.
– Sokszor járok napközis táborba, viszem a rongyos zsákomat, és bugyorbabákat készítünk a gyerekekkel. Úgy is hívnak Újpesten, hogy a Bugyros Ica néni. A babák készítésekor énekelünk, beszélgetünk, lelket ápolunk, és közben a gyerekek szépen megtanulnak varrni.
Ezért is lett történelemtanárból napközis tanár, mert az ilyen jellegű foglalkozások már nem férnek bele a szorosan vett tanrendbe, márpedig ő meg akarja tanítani azt, amit ő tanult gyerekként a szüleitől.
– Nem tagadom, hogy becsvágyó ember vagyok. Fontos, hogy nyomot hagyjak. Nemcsak egy rendelő falán vagy egy iskolában, de a szívekben is – vallja be Ica néni.
Tanított történelmet, rajzot, technikát, de ahogy mondja, inkább az életet tanítja, mint tantárgyakat. Négy évtizednyi hálás diáksereg a bizonyíték rá, hogy ez sikerült.
Juhász Mátyás