Az egészségügyi és szociális ágazatban dolgozókra különösen nagy nyomás helyeződik ebben az időszakban. És nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. A Call for help kezdeményezés keretében a szakemberek nekik kívánnak mentális támogatást nyújtani.
Mikor lesz vége? Van-e értelme annak, amit csinálok? Mi jöhet még? Csak néhány kérdés azok közül, amelyekkel a betegekkel és az állandó ápolással foglalkozó szakemberek a járvány kapcsán nap mint nap találkoznak. Az orvosok, ápolók, a szakszemélyzet, a szociális ellátórendszerben dolgozók egyébként is jelentős lelki megterhelés alatt élnek, de most még nehezebb helyzetbe kerülnek.
A munkájukhoz hozzátartozik, hogy kellő távolságot tartsanak a páciensektől, hiszen egyrészt objektív döntéseket kell hozniuk, másrészt az érzelmi bevonódás etikai kérdéseket is felvet. Mindazonáltal ők is emberek, emberi sorsok múlnak rajtuk, van saját lelkiviláguk, és emberségből is vizsgázniuk kell minden nap.
Székely András, a mentális segítségnyújtással foglalkozó Call for Help kezdeményezés elindítója arról beszélt az Újpest Médiának, hogy a védekezés és elhárítás frontvonalában lévő emberekről beszélünk, akiket ráadásul az egész társadalomra kiható megrázkódtatás ugyanúgy érint, mint báremlyikőnket. A szakember azt mondja, hogy a megterhelések lenyomata nem is feltétlenül a helyzet kezelése közben ütközik ki, hanem akár később, egyfajta poszttraumatikus tünetegyüttes formájában jelenhet meg. Hogy ezt elkerüljék, a mentális segítségnyújtást már most érdemes igénybe venniük.
„Talán az egyik legnehezebb dolog számukra, hogy nem tudni, meddig tart, sem azt, hogy mit hoz a holnap. Ez nem egy helyzet, hanem egy állapot, ráadásul egy bizonytalanságokkal teli állapot. Ez nagyon megterhelő”
– mondja Székely András. Emellett az orvosok, szociális dolgozók is kénytelenek nélkülözni azokat a találkozásokat, amelyek kiszakíthatnák őket az intézményekben átélt élményekből. Ők sem találkozhatnak a tágabb családjukkal, szüleikkel, testvéreikkel, nem járhatnak társaságba, nem kapcsolódhatnak ki színházban, moziban, koncerten. Vagyis minden korábbinál nagyobb nyomást helyez rájuk a hivatásuk gyakorlása, ugyanakkor nélkülözniük kell a mentális feltöltődés korábban meglévő lehetőségeit.
Ráadásul az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók – minthogy a munkájukat járványszempontból is csomóponti helyen végzik – nagyobb fertőzésveszélynek vannak kitéve. Székely András szerint ugyanakkor nem elsősorban ez a kockázat nyomasztó számukra, hanem az, hogy ha elkapják a betegséget, akkor azt haza is vihetik.
„Lelkileg igen nyomasztó, ha valaki fokozott veszélyforrásnak érzi saját magát”
– teszi hozzá a szakember.
Székely András azt mondja, hogy éppen a segítő szakmákban dolgozók érzik úgy sokszor, hogy nekik maguknak nincs szükségük segítségre.
„Ez nem igaz. Aki igazán erős, az azt is felismeri, amikor neki van szüksége akár csak arra, hogy elmondja valakinek, mi nyomasztja, milyen lelki feszültségei vannak”
– teszi hozzá.
Ennek jegyében tevékenykedik a Call for Help, ahol felkészült szakemberek várják a hívásokat. Az egészségügyben dolgozók a +36 1 770 73 33-as, a szociális ágazatban tevékenykedők a +36 1 770 88 77-es számon kaphatnak lelki elsősegélyt és támogatást, szakmától függetlenül pedig bárki hívhatja a +36 1 700 47 88-as számot.
Bodacz Balázs