fotó: Várai Mihály
A Berzeviczy Gergely utcában található Bi-Dental fogászati rendelőben a falak, a berendezés, a székek, az orvosi maszk, a szőnyeg, de még a törülköző is lila színű, belépve aláírt Újpest-mezek és más relikviák fogadják a látogatót. A tulajdonos, Bidjari Ferhad doktor gyerekkora óta, több mint fél évszázada fanatikus Újpest-szurkoló, páciensei és barátai között a csapat legnagyobb legendái és a mostani keret tagjai is megfordultak / megfordulnak.
Az iráni származású, de Magyarországon felnőtt, önmagát száz százalékig magyarnak (és újpestinek) valló Bidjari Ferhad édesapja politikai okok miatt kényszerült elhagyni a perzsa országot, a Kínai Népköztársaságban kötött ki, két gyermeke Pekingben látta meg a napvilágot. Ferhad kétéves volt, amikor 1964-ben a család Budapestre költözött, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem invitálására, ahol akkoriban alakult meg a Keleti Intézet. A családfő jelentős kelet-kutatóként volt ismert, sok nyelven beszélt, behatóan ismerte a kelet kultúráját, irodalmát, történelmét, ezért szerette volna kollégái között tudni őt a legendás orientalista professzor, Germanus Gyula.
A család az ELTE bölcsészkar szomszédságában, a Múzeum körúton lakott, ahol egy idősebb, gyermektelen környékbeli házaspár vette szárnyai alá Ferhadot és egy évvel fiatalabb húgát, pátyolgatta őket, segített nekik beilleszkedni az új közegbe. A férj, Nyitrai András bácsi elkötelezett és hívő Vasas-szurkoló volt és egy szép napon kivitte a hatéves Ferhadot kedvenc csapata meccsére, ahol az angyalföldiek éppen az Újpest ellen léptek pályára. A sorsfordítónak nevezhető mérkőzés után András bácsi megkérdezte a kisfiút, tetszett-e neki, amit látott; amaz lelkesen úgy felelt: „nagyon jó volt, de nekem a lila csapat tetszik”. A bácsi erre kedvesen legyintett: „nem baj, fiam, csak szeresd a magyar focit”, mely mondatot Bidjari doktor ma saját mottójának tekinti.
fotó: Várai Mihály
„Újpesti voltam, vagyok, és amíg csak lélegzem, újpesti leszek” − vallja a doktor, akinek az általános- és középiskolában nem volt könnyű dolga, hiszen szinte minden osztálytársa a Ferencvárosnak drukkolt. Ketten voltak csak lila-fehérek, ő és a rádiós műsorvezetőként ismertté vált Suri Imre, aki az UTE-ban röplabdázott akkoriban és a levetett lila-fehér (több számmal nagyobb) mezeit szívesen örökítette tovább Ferhadra, hogy (az ujjakat felhajtva) büszkén viselje azokat a grundon vívott focimeccsek alkalmával. „A ’70-es évek második felében voltunk gimnazisták, egyértelmű, hogy számunkra Törőcsik András volt a legnagyobb példakép és mindig ő marad az elsőszámú legenda” – meséli. „Amíg más fiúk autók és csinos, félmeztelen nők fotóival dekorálták a szobájuk falát, az én falamon Törő poszterei virítottak.”
Ferhad az egyetemen ismerkedett meg feleségével, dr. Török Ágnessel, akivel azóta is hűséges társak, a szakmájukban és a magánéletben egyaránt. „Ezen a téren konzervatív vagyok − vallja nevetve a doktor − csapatot és feleséget nem váltunk.” Közös családi vállalkozásként 2001-ben nyitották meg az újpesti piactól nem messze található Bi-Dental fogászati rendelőt, melynek dekorációját és színvilágát (természetesen) a lila-fehér klubszínek ihlették. „Kamaszkorom óta, amikor jártunk ki a meccsekre a Megyeri útra, mindig úgy voltam vele, hogy Újpesten szeretnék élni. Ma az egész családom itt lakik és itt is dolgozunk; olyan közel van a házunk a stadionhoz, amikor a feleségem épp nincs kint velem az aktuális mérkőzésen, kinyitja az ablakot és hallja, ha gólt rúgtunk. Nem akarom Szusza Ferencet plagizálni, de engem minden ideköt.”
fotó: Várai Mihály
A családi hagyományokat − mind a fogorvosi hivatást, mind pedig az Újpest szeretetét − tovább örökölte Bidjari doktor lánya, Leila, aki ma édesanyjával együtt a magánpraxis mellett az Újpesti Szakorvosi Rendelőintézetben is dolgozik. „Hatévesen vittem ki Leilát először a Megyeri útra, hiszen én is ennyi idősen láttam az első Újpest meccsemet, pont derbire jött ki velem − avat be a büszke édesapa a családi történetbe – és egyébként a vőm is Újpest-drukker, az asszisztensem pedig, aki 1989 óta velünk dolgozik, korábban az UTE színeiben atletizált.” A dinasztia nemrég egy újabb generációval bővült, két hónapja született meg a doktor első unokája: „Nem tudom, hogy belőle is fogorvos lesz-e, de, hogy Újpest-szurkoló lesz, az biztos.”
Az Újpest-szerelmes fogászdoktor a 2000-es évek első felében a 37 fős Viola Veterani szurkolócsoport oszlopos tagjának számított, akiknek saját lelátójuk volt az A-szektorban. Nem csoda, hogy a híre a lila-fehér csapat legmagasabb szintjeiig eljutott, büszkén meséli, hogy páciensei között megfordultak a legnagyobb újpesti legendák, akiknek többségével baráti viszonyt ápolt és ápol. A teljesség igénye nélkül ide sorolható az említett Törőcsik András, illetve Bene Ferenc, Tóth József, de az 1998-as bajnokcsapat keretéből és a mostani játékosok közül is sokan járnak a Bi-Dentalba, ahol mindig örömmel fogadják őket. Bidjari doktor, aki régebben viccből még „az Újpest FC hivatalos fogorvosa” névjegykártyát is kapott a klub sajtófőnökétől, hosszan tudná sorolni a jó ismerősöket és hűséges pácienseket.
Szintén nem elhanyagolható hősünk újpesti relikvia-gyűjteménye, melynek legértékesebb darabja egy, az 1969-es szezonból származó bajnoki aranyérem; sajnos Bidjari doktornak épp fogalma sincs róla, hol lehet a nevezetes ereklye, költözködés közben ugyanis egy doboz alján landolt és még nem került elő. A kollekcióban több mint hetven darab (többségükben a játékosok által aláírt) Újpest-mez is szerepel, de a lelkes gyűjtő a lila színekben játszó külföldi csapatok szerelését szívesen fogadja: az Austria Wien-, Fiorentina-, Anderlecht-mezek mellett még Ausztráliából származó felsőre is sikerült szert tennie. A futball mellett nyomon követi az újpesti jégkorongot, atlétikát, birkózást, a helyi sportélet minden területét, mint állítja (ismét csak elnézést kérve az esetleges plagizálásért): az Újpest egy örök szerelem.
Rudolf Dániel