Középiskolás korunkra eldőlt, hogy milyen érdeklődésűek vagyunk. Reál, matematika, fizika, kémia, biológia vagy humán, irodalom, történelem, földrajz. (Most már van harmadik is, az informatika, ami ebből is egy kicsi meg abból is egy kicsi, de egyik sem igazán.)
A mi időnkben az iskola nevében is ott volt, hogy falai között milyen orientációjú oktatás folyik?
A Könyves Kálmán reál gimnázium volt, pedig az intézmény minden igyekezetével a humán értékek felé irányult. Így alakult…
Ez a humán-reál kettősség az osztályok összetételében is megnyilvánult és érződött is.
Nagy Misi – amúgy Kutya volt a ragadványneve – szuper reál volt. A matematika, kémia szinte a vérében volt, de leginkább a fizika, amiből a hozzám hasonlók már a házi csengőt sem értették.
Kutya az órákon éberen figyelt, és ha valami nem tetszett neki a hallottakból, akkor jelezte a többiek, de mindenekelőtt a tanerő felé.
Ilyen volt a házi csengő történet közte és a kis Bacsa között.
Bacsa tanár úr – nyugodjon békében – legjobb tudása szerint elmagyarázta nekünk a házi csengőt, de balszerencséjére illusztrálni is akarta. Két táblán fért el a hatalmas rajz, ami a csengő szerkezetét ábrázolta.
Rajzolás után elégedetten ment a csengőgombhoz és már mutatta is: szóval, amikor itt megnyomjuk a csengő gombját, akkor az ott…
– Nem szólal meg – szólt közbe elég hangosan Kutya. Hahota.
– Hogyhogy nem, Misi? – kérdezte Bacsa.
–Egyszerűen tanár úr – válaszolta fő fizikusunk, és már ment is a tábla felé. A rajzon aztán tételesen, érthetően bizonyította igazát.
Az óra nem a kis Bacsáé lett, de Kutya érzékét és tudását feltétel nélkül elismerte.
Ez a humán-reál kettősség az osztályok összetételében is megnyilvánult és érződött is.
Nagy Misi – amúgy Kutya volt a ragadványneve – szuper reál volt. A matematika, kémia szinte a vérében volt, de leginkább a fizika, amiből a hozzám hasonlók már a házi csengőt sem értették.
Kutya az órákon éberen figyelt, és ha valami nem tetszett neki a hallottakból, akkor jelezte a többiek, de mindenekelőtt a tanerő felé.
Ilyen volt a házi csengő történet közte és a kis Bacsa között.
Bacsa tanár úr – nyugodjon békében – legjobb tudása szerint elmagyarázta nekünk a házi csengőt, de balszerencséjére illusztrálni is akarta. Két táblán fért el a hatalmas rajz, ami a csengő szerkezetét ábrázolta.
Rajzolás után elégedetten ment a csengőgombhoz és már mutatta is: szóval, amikor itt megnyomjuk a csengő gombját, akkor az ott…
– Nem szólal meg – szólt közbe elég hangosan Kutya. Hahota.
– Hogyhogy nem, Misi? – kérdezte Bacsa.
–Egyszerűen tanár úr – válaszolta fő fizikusunk, és már ment is a tábla felé. A rajzon aztán tételesen, érthetően bizonyította igazát.
Az óra nem a kis Bacsáé lett, de Kutya érzékét és tudását feltétel nélkül elismerte.
Nagy Misi Harkovban végzett, automatizálás-távirányítás szakon, majd amikor ideje jött, Brazíliában telepedett le és céget alapított. A kis vállalat működik, ő pedig inkább itthon él. Ha jól emlékszem, negyedik feleségével illetve párjával. Mert a szerelem mindig nagyobb hatással volt rá, mint a házi csengő.
Réti János