Az év első hónapja sajnos bővelkedik a szomorú évfordulókban a hazai nemzetiségek életében. Január 19-én az Újpesti Német Nemzetiségi Önkormányzat a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából hajtott fejet a második világháború után erőszakkal idegenbe telepítettek emléke előtt.
1946. január 19-én hagyta el Magyarország területét az a vonat, amely az állami erőszakkal elüldözött német kisebbség első tagjait szállította Németország felé. A 76 évvel ezelőtt induló transzportok végül több mint félmillió, több generáció óta Magyarországon élő, német származású honfitársunkat vitték a kényszerű száműzetésbe.
Az Újpesti Német Nemzetiségi Önkormányzat az évfordulón koszorúzással emlékezett meg az 1945-öt követő első tél eseményeiről.
„A világháború után, a kollektív bűnösség elve alapján magukat német származásúnak valló vagy csak németes hangzású névvel rendelkező embereket üldöztek el Magyarországról”
– idézte fel az akkori eljárást Pappné Windt Klára Zsuzsanna, a nemzetiségi önkormányzat elnöke.
Hozzátette: a marhavagonokba zsúfolt emberek mindössze egy 20 kilós csomagot vihettek magukkal, minden más vagyonukat hátra kellett hagyniuk. A kitelepítettek eleinte azt sem tudták, pontosan merre viszi őket a vonat, a szétszakított családok pedig jó 20 évig egyáltalán nem láthatták egymást.
A legtöbb magyarországi német Baden-Württemberg tartományba került, de Németország számos más pontjára érkeztek magyarországi jogfosztottak, akiket a háború utáni „őshazában” nem fogadtak tárt karokkal: sokáig „ungarische Zigeuner” vagyis „magyar cigány” gúnynévvel illették, és csak évek hosszú munkája után fogadták be őket.
Az újpesti önkormányzatot Szávayné Séra Magdolna nemzetiségi referens és Czigler László képviselte a megemlékezésen. Az alpolgármester rövid beszédében családja és ismeretségi köre személyes traumáit idézte fel. A megemlékezést követően a résztvevők és a jelenlévő diákok megtekintették az Isten veled, drága hazánk című, az elüldözött németek megpróbáltatásait bemutató filmet.