Egy tanév képei 1.

  •  
  •  
  •  

Erdélyben járt karitatív koncert turnén május elején a Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium gyermekkara, valamint az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola…..együttese. A diákok nem csak énekkel, zenével érkeztek. Segítőkészségük jeleként az újpesti gimnáziumban összegyűjtött tartós élelmiszereket, tanszereket, könyveket vittek az erdélyi magyaroknak és az árva gyerekeknek. Az utat Újpest Önkormányzata 300 000 forinttal támogatta.

Erdélyben járt karitatív koncertturnén május elején a Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium Gyermekkara, valamint az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola Harmonia Angelika Furulyaegyüttese. A diákok  nem csak énekkel, zenével érkeztek. Segítőkészségük jeleként az újpesti gimnáziumban összegyűjtött tartós élelmiszereket, tanszereket, könyveket és a támogatók által felajánlott takarókat, pólókat, ajándék-kulcstartókat, szaloncukrot vittek az erdélyi magyaroknak és az árvaházi gyerekeknek. Az utat Újpest Önkormányzata 300 000, a Mesterségek Iskolája Alapítványa 50.000, az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola Alapítványa pedig 75.000  forinttal támogatta. A Csokonai Gimnázium tanárai és a kórustagok szülei közel 100.000 Ft-ot ajánlottak fel a dévai és a gyimesbükki árvaházi gyerekek és az erdélyi magyarok megsegítésére. Az  élményekről Pászti Károly kórusvezetőt kérdeztük.
 
 
– Miként jött a turné és a gyűjtés ötlete?
– Néhány évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy miért ne lehetne az egyre több sikert elérő Csokonai Gyerekkarral a kerületen kívül is koncertezni, tudásunkat megmutatni, Újpest hírét messzebbre is elvinni. Így léptünk fel a Zenés Állatkerti Esték rendezvénysorozaton,  majd az V. kerületi Szent Mihály-napi Búcsún lettünk állandó meghívott vendégszereplők. 2010-ben szerveztük első külföldi turnénkat Felvidékre: Ipolybalogon, Ipolyságon és Ipolynyéken énekeltünk a helyi iskolákban, templomokban. A nagy sikerre való tekintettel gondoltam arra, hogy látogassunk meg más, határon túl élő magyarokat is. A Corvina  Consort zenészeként, énekeseként voltak már Erdélyről is benyomásaim, tapasztalataim. Így jött szóba ez a turné. Tudva és hallva az itt élők nehéz helyzetéről, és  Böjte Csaba ferences rendi szerzetes munkásságáról, azonnal jött az ötlet, hogy látogassuk meg a dévai és a gyimesbükki árvaház lakóit is, akiket nemcsak énekszóval, hanem az általunk gyűjtött adományokkal is meglepnénk. A koncertturnén felléptünk még a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban, a csíkszeredai Koós Károly Szakközépiskolában és a Segítő Mária Gimnáziumban valamint a Csíksomlyói templomban.
 
– Ki segített a szervezésben?
– A kórustagok családjaiból  Géczi Katalint emelném ki, aki kapcsolatai révén – nem kevés idő ráfordításával – összefogta, koordinálta és levezényelte a turnét, többek között Julianus atya segítségével. A velünk együtt utazó szülők és tanárok is sokat segítettek a lebonyolításban. A határon túlról dr. Zsigmond Imola csíkszeredai főkonzulné asszony, Berszán Lajos atya (Pap bácsi) az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium alapítója és Ambrus István, az iskola aligazgatója voltak segítségünkre. Köszönetet szeretnék mondani Böjte Csaba szerzetes atyának (Csaba testvérnek), valamint a csíkszeredai Koós Károly Szakközépiskola, a Segítő Mária Gimnázium, a Gyimesbükki- és a Dévai Árvaház vezetőinek, illetve Gyimesbükkről Salamon József atyának, és a Csíksomlyói kegytemplom kántorának, Bíró Jánosnak is.   
 
 
– Hányan  indultatok útnak?
– A húsz 3.-8. osztályos kórustagot, egy citerást és nyolc furulyást-köztük az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola gimnazistákból és egyetemistákból álló Harmonia Angelika Furulyaegyüttesét, tizennyolc  felnőtt, jobbára szülők kísérték.  Sajnos az utazás napján ketten, hiányos úti okmányok miatt, itthon kellett, hogy maradjanak.
 
– Milyen műsorszámokkal léptetek fel?
– A népdalcsokrok mellett elénekeltük Johann Sebastian Bach Parasztkantátájából Az Üdv rád és házad népére című tételt, Ludwig van Beethoven Im Arm der Liebe című dalát Vörösmarty Mihály Szózatjából vett szöveggel “Légy híve rendületlenül” kezdettel, Wolfgang Amadeus Mozart Alleluja-kánonját, Edvard Grieg – Ave Maria Stella című művét egyneműkari átiratban, Liszt Ferenc Krisztus oratóriumából az O, Filii et Filie-t, Kodály Zoltán Nagyszalontai köszöntőjét, Bartók Béla Huszárnótáját, Farkas Ferenc Csillagom, révészem és Sudidrom című művét. A furulyaegyüttes reneszánsz táncokkal, Fehér Bernadett pedig citerajátékával színesítette műsorunkat. 
 
– Miként élték meg a gyerekek ezt a nem mindennapi vállalkozást?
– A tavalyi ipolybalogi élmények után mindenki nagyon várta már az utazást. Egyáltalán nem zavarta a gyerekeket, hogy majdnem tízszer messzebb megyünk és éjszaka is fogunk utazni. A szülők jobban izgultak emiatt, de a turné végére, aggodalmaikat elfelejtve, ők is pozitív élményekről számoltak be. Úgy, ahogy a szlovákiai Ipolybalogon, itt is családoknál voltunk – többségében – elszállásolva Gyimesfelső- és középlokon, Gyimesbükkön és Hidegségben. Viszont a 10-20 kilométeres egymástól való távolság megnehezítette a mindennapi közlekedést. Voltak, akiknek legalább fél órát kellett sétálni a főútig (este meg vissza), ami gyakran korai felkeléssel párosult, de a tyúkudvar végében lévő mellékhelyiség nulla fok alatti használata is embert próbáló eseménynek tűnt, főleg nekünk, akik nem vagyunk hozzászokva a hargitai csípős hideghez. Sajnos a turné alatt nyolcan gyors lefolyású vírusos betegség miatt is gyengélkedtek. Utóbb kiderült, hogy otthonról hoztuk magunkkal, csak éppen az út idején jött ki gyerekeken és felnőtteken egyaránt. Azonban a szélsőséges időjárás sem tudta kedvünket szegni. A meleg és jószívű fogadtatással, a helyi, ízletes főztök megkóstolásával, a csángó ruhákba való beöltözéssel, szekérhajtással, a közös kirándulásokkal és énekléssel együtt összességében mindenki nagyon jól érezte magát.
 
– Milyen élményekkel tértetek haza?
– Több nagy pillanatot éltünk át. Csak párat említve: megrendítő volt a Gyimesbükki és a Dévai Árvaház lakóival való találkozás, főleg előbbiben, ahol óvodás korú gyermekek toppantak elénk az ajtó mögül. Bevallom, magam is elérzékenyültem, amikor átadtuk nekik az ajándékokat, különösképpen kislányom, Flóra által felajánlott plüss játékokat. Megható élményként éltük meg a csíksomlyói bazilikában a Húsvét harmadik vasárnapján celebrált szertártáson való éneklés-közreműködést, és az ezeréves határ megtekintését is. A helyiek szeretetre méltó kedvessége, odaadása, koncertjeink meleg fogadtatása, a vastaps még élénken él bennünk. Nem mindennapi próba volt a már említett szélsőséges időjárás túlélése is, hiszen az egyik nap sűrű téli hóesésre ébredtünk, tavaszi lágy esőben értünk a koncerthelyszínre, hétágra tűző forró nyári napon sütkéreztük ebéd után, majd enyhén szeles és mérsékelten hűvös őszi időben értünk haza.  Sose gondoltam volna, hogy egy nap végigéljük a négy évszakot. A turnén részt vevő szülők és gyerekek az alábbi gondolatokat osztották meg velem:
„Nagy dolog volt az, hogy megmutathattuk gyerekeinknek, hogy sokkal nehezebb körülmények között élő emberek mennyi szeretettel és gondoskodással fordulnak társaik felé és ezáltal kicsit át tudjuk értékelni saját helyzetünket, körülményeinket is”
„Az erdélyi turné számomra a lelki felfrissülést, a békességre való vágyódást és az egymás iránti feltétel nélküli szeretet megtapasztalását jelentette. Vendéglátóim kedvessége, jó szíve ráébresztett arra, hogy ezer baj közepette is lehet mindenre megoldást találni, a hit és a remény ereje pedig felrázza az ember szívét a lankadásból. A zengő, angyali kórus elfeledteti az összes bajt és rosszat, átvezeti az embert egy olyan dimenzióba, ahol a szépség és a csodálat valósággá válik a lélek mezején, melyben minden valamirevaló lény ámulhat és gyönyörködhet.”
„Ez az Erdélyi út megváltoztatta a véleményemet a világról. Ott olyan kedvesek és vendégszeretőek az emberek, hogy én haza se akartam jönni. Megtanultam szekeret vezetni, sőt, lovagoltam is!”
„Méltó példa lehetne nekünk is az árvaház, ahol szereteten kívül jövőt is adnak az odakerülő gyerekek kezébe. Megható volt látni, ahogy minden apróságnak és számunkra esetleg lényegtelen dolognak is tudnak örülni.”
„A lelkem egy része ott maradt azon a gyönyörű tájon.”
„Ami leginkább megfogalmazódott bennünk a minket ért szívmelengető események kapcsán, hogy talán még sohasem voltunk ennyire büszkék arra, hogy mi is Magyarok vagyunk.”
„Ami az élményeket illeti, engem és gyerekeimet is nagyon megérintette az utazás. Jó volt bepillantani az ott élő magyarok mindennapjaiba, örömet szerezni az árvaházak lakóinak. Felejthetetlen élmény marad fellépésünk a csíksomlyói templomban.”
„Számomra a sok pozitív élmény közül az a kép maradt meg, ahogyan az első fellépésen, a kollégiumban az iskola diákjai (az emeleti körfolyosókon kikukucskálva a deszkák közötti réseken) áhítattal, csöndben, figyelemmel és fegyelemmel végighallgatták a műsort. . . . No meg a taps.”
Ezekből az élménybeszámolókból is kitűnik, hogy mennyire megváltoztatta a világról alkotott képét kicsiknek és nagyoknak is ez a pár nap. Én például személyes emlékként vittem haza vendéglátóm, Főcze Antal muzsikáját, akivel esténként, vacsora után gyimesi csángó hegedűszóval és énekkel múlattuk az időt. Remélem, Isten segedelmével sikerül kislányának, Blankának egy ütőgardont vennie, hogy a jövőben együtt zenélhessenek, és továbbadhassa azt a hihetetlenül gazdag zenei emléket, amit kezében és szívében hordoz. 
 
– Kik támogatták az utat?
– Nagyon sokan. Köszönetet mondunk Újpest Önkormányzatának, Dr. Molnár Szabolcs alpolgármester úrnak, a Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium Mesterségek Iskolája Alapítványának, valamint az iskola adakozó tanulóinak, szüleinek, és tanárainak.
Külön köszönet a gyerekkari tagok szüleinek és Borosné dr. Kézy Zsuzsa igazgató asszonynak. Utunkat támogatta még az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola Alapítványa, a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia, a Magyar Honvédség és a Karinthy Frigyes ÁMK Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Központja. valamint a Corvina Consort Ének-és Hangszeregyüttes.
 
– Lesz-e újabb koncertkörút?
– Biztosan lesz. Az egyik lehetséges úti cél szerint folytatni kívánjuk a magyar lakta területek látogatását, a következő évben Délvidékre indulva. Meghívást kaptunk azonban Belgiumba és Skóciába, de visszahívtak Dévára is. Nyáron eldől, melyik helyszín lesz a befutó.
 
 
B. K