Újpesten született, itt nőtt fel, és egész életében jó szívvel gondolt városunkra Csala Zsuzsa, a Vidám Színpad legendás művésze. A tíz éve elhunyt komika fiatalon a Dózsában úszott és az Egyesült Izzóban dolgozott, közismert állatbarátként pedig az 1990-es években az újpesti Rex Kutyaotthon Alapítvány elsőszámú sztár támogatójának számított. Portrénkban rá emlékezünk.
Csala Ilona Zsuzsanna 1933. július 9-én, szerény körülmények között látta meg a napvilágot az akkor még önálló városnak számító Újpesten. Gyerekként ötödmagával, szüleivel és két lánytestvérével osztozott egy aprócska szoba-konyhás házikón, mígnem édesapja otthagyta a családot és külföldre távozott, ezért édesanyja kénytelen volt egymaga eltartani a családot.
fotó: Fortepan
Zsuzsa kezdetben még sportkarrierről álmodott, tizenegy-tizenkét éves korában elkezdett úszni az Újpesti Dózsában és hamar eljutott odáig, hogy versenyeken szerepeljen. A mell- és a pillangóúszás volt az erőssége, váltóban még ifjúsági bajnokságot is nyert, hirtelen megváltozott testi adottságai miatt azonban kénytelen volt búcsút inteni a sportkarriernek. „Akkoriban még nem volt divat az egészséges táplálkozás, ezért egy-egy edzés után kaptunk például három-négy pohár tejfölt, meg másféle hizlaló dolgokat, és azt vágtuk be jó sok kenyérrel. Húsos lettem, széles a hátam és a vállam, erős a karom és a combom. Ennyi maradt meg örökségül a sportból, amit aztán egyik napról a másikra abbahagytam” − mesélte később az interjúban.
Kamaszként Zsuzsa már a színészi pálya felé kacsingatott, saját bevallása szerint azért, mert nem szeretett tanulni, szerepelni viszont annál inkább. Tizenhat évesen egy gimnáziumi színjátszóversenyen figyelt fel rá Pártos Géza, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára és javasolta, hogy felvételizzen az intézménybe. Pedig az előadás nagy lebőgés volt: Zsuzsa komoly drámai szerepet játszott, a közönség viszont hangosan nevetett, akárhányszor megszólalt. Pártos, akinek kiváló érzéke volt a tehetségek felfedezéséhez, ugyanakkor felismerte, született komikával áll szemben, akinek képességeit nem lenne szabad veszni hagyni. Így került Csala Zsuzsa érettségi nélkül a színművészeti főiskolára.
fotó: Fortepan
Ezután sem volt kevésbé göröngyös Zsuzsa útja, színésznő helyett majdnem sztahanovista élmunkás lett belőle Újpesten. Nyaranként az Egyesült Izzóban dolgozott meósként (vagyis minőségellenőrként) és olyan veszett tempóban teljesítette feladatát, hogy titokban a kollégái munkájából is átvállalt. Hatalmas munkabírását látva az üzemvezetők próbálták meggyőzni, maradjon a gyárban, a híres Pióker Ignáchoz hasonlóan belőle is igazi élmunkás sztár válhatna. A világot jelentős deszkák azonban vonzóbbnak bizonyultak.
A főiskolán Csala Zsuzsára főként drámai szerepeket osztottak, Melindát, Gertrudist, Ophéliát, sőt, még Júliát is eljátszotta, harmadéves korában azonban eltanácsolták az intézményből, mondván, nincs elég tehetsége a komolyabb színészethez. A kudarc dacára mégis a pályán maradt, 1954-ben az Állami Déryné Színházhoz szerződött, a következő évtől pedig az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. Ahogy fogalmazott, „csalazsuzsasága” fokozatosan tört a felszínre, kialakult jellegzetes karaktere és hamar az ország egyik legismertebb női kabarésztárjává vált.
1960-ban a Vidám Színpadhoz szerződött és a következő negyven évben megszakítás nélkül a társulat tagja maradt. A színpadi szerepek mellett a közönség jól ismerhette jellegzetes karakterét és orgánumát a Kérem a következőt rajzfilmsorozatból is, ahol Ursula nővér karakterét szólaltatta meg. Színészi munkásságát 1974-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1986-ban érdemes művész lett.
fotó: Fortepan
Élete során Csala Zsuzsa alkohol- és szerencsejáték függőséggel és pánikbetegséggel is megküzdött, mint állította, minden esetben akaratereje segítette benne, hogy átlendüljön a mélyponton. „Mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy egészségesek maradjunk. Egyszer annyira másnaposan ébredtem, olyan nagyon rosszul voltam, hogy kikészítettem már a kis koffert, benne hálóing, minden, hogy visznek a kórházba. És akkor azt mondtam: ember vagyok én? Miért kell ilyen hülyeséget csinálni? Attól fogva nem iszom. Pánikbeteg is voltam. Az ellenségemnek nem kívánom. Le akartak százalékolni. Egyszer csak eldobtam minden gyógyszert és meggyógyultam. Mert akartam.”
Férjével, Kürtös István színművésszel a Déryné Színházban ismerkedtek meg, harminc éven keresztül, a férfi 1996-os haláláig voltak házasok, gyermekük nem született. Mint mesélte egy interjúban, egyszer lehetett volna gyereke, „de akkor nem lehetett, mert nagyon szegény voltam. Azt mondtam, majd később, de aztán olyan rohanás lett az életem itt Pesten, amikor a Vidám Színpadnál voltam, hogy nem is lett volna időm arra, hogy gyerekem legyen.”
Hihetetlen munkabírása egész pályafutása során jellemezte, gyakran saját magára igyekezett rálicitálni, hány fellépést, „haknit” tud vállalni egyetlen nap alatt. A rekord huszonkét különböző helyszín volt ugyanazon a szilveszter estén, Lorán Lenkével közösen. Színházi kollégája, Verebes István szerint Csala Zsuzsa adta a Vidám Színpad egyik legfőbb energiáját, kiemelkedő részese volt annak az oldott és remek hangulatnak, amely a társulatot jellemezte.
A budakalászi Lupa-szigeten élő színésznő sohasem feledkezett meg újpesti gyökereiről, gyakran hazalátogatott a IV. kerületbe. Közismert állatbolondnak számított, a gyerekek mellett a kutyák és más kisállatok sorsát is mindig a szívén viselte, így lett az újpesti Rex Kutyaotthon Alapítvány egyik fővédnöke. „Az alapítvány indulásakor, az 1990-es évek elején nagy szükségünk volt anyagi segítségre, ezért igyekeztünk hírességeket megkörnyékezni” − mesélte az Újpesti Naplónak a Rex alapítója, dr. Király Péter. „Született újpestiként és nagy állatbarátként Zsuzsa nénire esett a választásunk, aki azonnal, első gondolatra vállalta a védnökséget.”
A színésznő és gyönyörű németjuhász kutyája, Hopi − akit kollégájától és barátjától, Bajor Imrétől kapott ajándékba − is jelen voltak a káposztásmegyeri Rex Állatsziget alapkőletételénél 2002 tavaszán. Sőt, inkább „alaptappancs letételről” beszélhetünk − teszi hozzá nevetve Király Péter −, a ceremónián ugyanis Hopi belehelyezte a mancsát a friss betonba, ezzel „szentelte meg” az alapítvány leendő telephelyét. Zsuzsa néni a kezdeti időszakban gyakran látogatott ki az állatszigetre, beszédeket mondott az állatok védelme érdekében és lelkesen vitte az alapítvány jó hírét a színházi körökben. Ennek köszönhetően számos színész vált a Rex támogatójává és fogadott örökbe állatokat az alapítványtól.
Szintén az állatok révén kapcsolódott be Csala Zsuzsa az 1990-es évek egyik leghíresebb bűnügyi sorozatának történetébe. Amikor Ambrus Attilát, vagyis a Viszkis Rablót letartóztatták, a bulvárhírek szerint berni pásztor kutyája, Don nagyon magányosnak érezte magát a gazdája nélkül; ennek hallatára a színésznő felajánlotta, hogy szívesen befogadja az állatot. Erre végül nem volt szükség, Don biztonságos otthonra talált a Viszkis ismerőseinél, Zsuzsa néninek mégis meggyűlt a baja a hatóságokkal. Ambrus szökése után a rendőrök a bankrabló minden lehetséges ismerősét megfigyelték, így a színésznőt is: lehallgatták mindkét telefonját, egy ízben pedig nyomozók lepték el Lupa-szigeti házának a kertjét.
A Viszkis a börtönből megígérte Zsuzsa néninek, szabadulása után meglátogatja őt, „bekopogtat egy tál levesért”, erre azonban a színésznő rossz egészségi állapota miatt végül nem kerülhetett sor. Utolsó éveiben a legendás komika magányosan élt, férje és kutyái nélkül egyedül érezte magát, depresszióval küzdött. Király Péter elmesélte, próbálták rábírni Zsuzsa nénit, hogy Hopi halála után fogadjon örökbe egy új kutyát, de ezt a színésznő visszautasította. „Annyi pillanatot tudok összerakni, amit a kutyáimtól kaptam, hogy éveket tesznek ki, amikre mind vissza tudok emlékezni. De nem akarok nekik fájdalmat okozni, hogyha elmegyek.” − nyilatkozta egy időskori interjúban. Csala Zsuzsa 2014. február 22-én, nyolcvanévesen hunyt el agyvérzés következtében.
Rudolf Dániel