Harmincöt éve, hogy megalakult a legendás Kormorán együttes, amely a hét végén, vasárnap, hatalmas koncertet ad Újpesten, a Folklór fesztiválon. Lesz egy emlékkiállítás is az Újpesti Gyermek Galériában. Ebből az alkalomból exkluzív interjút adott lapunknak Koltay Gergely, a zenekar alapítója, vezetője.
– Gondoltad volna harmincöt éve, hogy ilyen hosszú életű lesz a zenekar?
– Mick Jagger évtizedekkel ezelőtt egyszer azt mondta: talán van a Rolling Stonesban még két-három év. Ehhez képest, nagy koncertekre készülnek. Persze, én sem gondoltam, hogy ez a kaland ilyen sokáig tart majd.
–Mi, öregebbek, még emlékszünk az „ősidőkre”: nyakig belemerültél a táncház mozgalomba.
– Sebőékkel zenéltem, elindultak a táncházak, játszottunk a Kassák Klubban, nagyon, de nagyon szerettem azt a világot. Gyönyörű volt.
– Ha jól érezted magad a táncházban, miért lettél hűtlen hozzá?
– Kissé megorrolt rám a mozgalom, mert felvittem a dobogóra, és felhangosítottam a népzenét. Nagy találmány volt, akkor nálunk még ezt senki nem csinálta. Egyik oldalról támadtak a táncházasok, másik oldalról pedig a rockosok. Mert hát micsoda banda az, amelyik hegedűvel, citerával, töröksíppal próbál betörni ebbe a piacba! Már akkor az volt a véleményem, nekünk csak olyat szabad csinálni, ami egyedi, ezzel lehet kitörni.
– A külföld is befogadta a zenéteket?
– Negyedszázada gyakorlatilag folyamatosan játszottunk Hollandiában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban.
– Itthon is igen népszerűek voltatok.
– Az egyetemisták és főiskolások körében feltétlenül. Ők azok, akik a vállukra emeltek egyszer, és ugyanúgy hatvan évesek lettek, mint mi. Megérezték a progresszív zenei irányban rejlő lehetőségeket, a dalszövegben elrejtett szimbólumokat. Mert tudomásul kell venni, hogy a rendszerváltás előtti popzenei szövegeket legtöbbször rejtjelezni kellett. Ehhez társult még az, hogy olyan muzsikát tettünk fel a rock színpadára, amelyek az ősi magyar dallamvilágot idézték, népdalokból épültek fel.
– Teltházas koncerteket adtatok, és jött a Honfoglalás című film, amit Koltay Gábor, a bátyád rendezett, te meg mellé tetted többek között a Kell még egy szó című dalt.
– Sikerült egy olyan dalt megírni, amely rengeteg ember lelkét megérinti. Megdermedtem, micsoda felelősség az, ha ennyi emberhez eljut az üzeneted. A Kormoránnak lelke van.
– Mit érzel, amikor kiállsz a színpadra?
– Hihetetlen erős érzelmi hullámokat érzek, amikor elkezdünk muzsikálni, pontosan lehet tudni, miként reagál a közönség, és ebben van a mi felelősségünk.
– Mit látsz, ha visszatekintesz az elmúlt harmincöt évre?
– Nem szeretek hátranézni, jobb előre tekinteni.
– Akkor tekintsünk előre.
– Szeretném megtenni, amit a Jóisten rám mért, amit elvár tőlem az a sok-sok ember, akikkel találkozom a koncerteken. Mert a koncert egy nagymise, ami lehet például Újpesten is.
– A Petőfi Rádió főszerkesztője lettél. Jut idő egyáltalán a zenekarra?
– Kell jutnia, keményen dolgozom a zenekarral, tele vagyunk tervekkel, készülünk az újpesti kiállításunkra és a fellépésünkre, aztán jön a többi feladat.
– Miért pont Újpest lesz a centrumban?
– Mert itt adottak a feltételek, és nagy szeretettel fogadnak bennünket. Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Szűts Pista zenészbarátom, az együttes oszlopos tagja újpesti, Káposztásmegyeren él. Szorgalmazója volt, hogy csináljunk a kerületben egy hagyományteremtő fesztivált.
Ádám Tamás
HÁROM ÉS FÉL ÉVTIZED
A Kormorán együttest 1976-ban alapította Koltay Gergely, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem fuvola tanszakán végzett. A zenekar a honi zenei életben elsőként ötvözte programszerűen a népzenei elemeket a nemzetközi rock stílusjegyeivel. Az együttes koncertprogramjain kívül egy sor albumot készített pop énekeseknek, blues és rock sztároknak, valamint színészeknek. Megannyi színpadi mű, opera, valamint filmzene bizonyítja a zenekar sokszínűségét, s alkotóerejét. Huszonöt éves jubileumi koncertjük alkalmával megkapták „A Magyar Szabadság” díjat, két esztendőre rá pedig Koltay Gergely munkásságáért átvehette Mádl Ferenc köztársasági elnök által adományozott „Magyar Köztársasági Aranykeresztet”.
2009-ben”Magyar Örökség” díjat kaptak.