El

Nem könnyű. Magyarázni sem, megélni sem, támogatni sem, vigasztalni sem. Mindenszentek, az üdvözült lelkek emléknapja. A keresztény világ november elsején ünnepel. November másodika már a halottak napja. Ez a nap szól az elhunytakról, ismerőseinkről, családtagjainkról, az üdvösséget még el nem nyert, tisztítótűzben lévő hívekről. Halottak napján gyertyát, mécsest gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére, és ellátogatunk a sírokhoz vagy a temetőbe. Magyarországon felekezettől függetlenül tesszük ezt, ez a szokás. Este pislákol a gyertya, amíg el nem ég. Amíg látszik a lángja, kifinomultabb az érzékelésünk, valahogy közelebb érezzük magunkat ahhoz, akiért gyújtottuk.

Gyertyától függetlenül távoli szeretteink velünk élnek, velünk vannak gondolatban, a mindennapokban. Sokszor közelebb, mint egy élő ember, mert az emlék nem hagyja eltávolodni, a közös élmény, közös vonás mindig közel tartja hozzánk.

Nemrég emlékeztünk meg az ötvenhatos hősökről a Szent István téren. Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere elmondta, hatvan évvel ezelőtt „ezrek, tízezrek, százezrek írták azt a fenséges és tiszta történelmi művet, amit ma ünnepelünk. Ők mindannyian a forradalom főszereplői, a szabadságharcunk hősei voltak. November 1-jének estéjén, mindenszentek napján, Budapesten legalább százezernyi gyertyát gyújtottak ablakokban és utcasarkokon az elesett hősök emlékére. Azon éjszakán egész Budapest, sőt az egész ország szabadságharcos volt.”
Emlékezzünk együtt szeretteinkre és a hősökre, akik életüket adták a szabadságért!

VG