Elhunyt Grosics Gyula

  •  
  •  
  •  

Nyolcvannyolc éves korában elhunyt a legendás labdarúgó, az Aranycsapat kapusa, a Nemzet Sportolója, Grosics Gyula. A “Fekete Párduc” a magyar válogatott 1948 és 1954 között veretlen csapatának, állandó kezdő kapusa volt. A Budapesti Honvéd színeiben játszott és 1952-ben a Helsinki olimpián olimpiai bajnok lett.

Az utolsó gólt már nem tudta védeni

Életét két hatalmas meccs határozta meg. Az egyik természetesen az 1953-as londoni 6-3-as győzelem volt az angolok ellen. A másik kulcspillanat az 1954-es világbajnoki döntő volt, Bernben, ahol a Grosics, Puskás, Czibor, Kocsis nevével fémjelzett, toronymagas esélyesnek tartott magyar csapata végül 3-2-re kapott ki a németektől.

A világbajnokságokon játszott 11 meccsen 17 gólt kapott, a hat világbajnoki selejtezőn hatot, az öt olimpián játszott meccsen pedig csak kétszer tudták bevenni a kapuját.

2008-ban többször intenzív osztályra került, kilyukadt a tüdeje, illetve tüdőgyulladást kapott, de sikeresen megoperálták. Csütörtökön került ismét kórházba. Grosics Gyula halálával Buzánszky Jenő maradt az egykori Aranycsapat egyetlen még életben lévő tagja.

A dorogi bányánál lakatosként dolgozó papa és az édesanyja papnak szánta, de ő inkább a focit választotta. Már 14 évesen a Dorog felnőtt csapatában védett, és 1947-ben a válogatottba is bekerült. 1950-ben, sajátos körülmények közt – „elém tettek egy papírt, hogy a Honvéd játékosa leszek” –, a katonacsapathoz igazolt. Az 1952-es helsinki olimpián ő segítette győzelemhez a válogatottat, és további három világbajnokságon, illetve az évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-nál is ő állt a kapuban. Az ezüstöt hozó 1954-es berni vb-döntő és egy koncepciós eljárás után – amelyben kémkedéssel és hazaárulással vádolták – Rákosi Mátyás közvetlen parancsára a Tatabánya csapatához száműzték.

Nyolcvanhatszoros válogatottság után, 1962-ben fejezte be aktív sportolói pályafutását, ám 2007-ben – történelmi elégtételként – leigazolta őt álmai csapata, az FTC. 1969-től a Volán SC elnöke lett, ahonnan 1986-ban ment nyugdíjba. A nyolcvanas évek végén ott bábáskodott az MDF megszületésénél.

Emlékét megőrizzük!

(GG)